A szoborpár mellett jó ideig egy szökőkút is működött, ami aztán leállt és ezzel egyidejűleg megkezdhette munkáját az enyészet. Az utóbbi időben a volt szökőkút medencéje leromlott, elkeserítő állapotban volt. Maga a szobor igazából tisztításra, rozsdamentesítésre vár, persze ez restaurálással ér fel és nem végezheti el akárki. A medence azonban teljesen szétfagyott, erodált a beton, nagyrészt hiányzik a mozaikborítás, megsemmisült a vízrendszer.
Megújult a környék is
Tavasszal munkálatok kezdődtek a Győri kapui Emberpár környékén. Mint megtudtuk, dr. Simon Gábor, a terület jelenlegi önkormányzati képviselője kezdeményezésére a szoborpár környezetében lévő korábbi szökőkút rekonstrukcióját végzik el a képviselői fejlesztési alap terhére. A kivitelezés költsége 15 millió forint volt, amely tartalmazta a korábbi medencetér leválasztását, a fennmaradó térben egy új szökőkút megépítését. A térburkolat cseréje a szökőkút környezetében és dísznövények telepítése érintette még a tér rekonstrukcióját.
Rendbehozták a régi medencét
Dr. Simon Gábort az építés idején kérdeztük a részletekről. Elmondta: a szobor környékének rendbehozatalára, átalakítására volt pénz, illetve az újfajta, medence nélküli szökőkút kialakítására. A volt szükőkút medencéjéből virágoskertet alakítottak ki. A fennmaradó kisebb részen olyan medence nélküli szülőkút kapott helyet, mint ami – nagyobb formában – például a II. János Pál pápa téren, vagy az Erzsébet téren működik.
Víz nélkül nincs szökőkút
A gond az, hogy amíg a virágágyás pompázik, a beígért szökökútnak – a működésének – azonban se híre, se hamva. Azt a képviselő is jelezte, a közművek, a gépészeti munkák elvégzése és engedélyeztetése időbe telik. Nos, ez az idő még mindig tart és egyelőre senki sem tudja megmondani, meddig.
boon.hu
Született hazudozó .És a zsebe sem üvegből van.Miskolcból a legtöbb előnyt, a városnak a legtöbb kárt.
Pataky Attilának, az Edda frontemberének cége a P. Management 378 milliót kapott 9 év alatt a Szerencsejáték Zrt.-tól.
Ma esti kalandjaim a Stuttgart-Kehidakustány vonalon
A német Eurowings gép időben indult Stuttgartból, és 10 perccel korábban érkezett Budapestre, mint az a menetrendben szerepelt. A Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér mosdójának női és akadálymentes részlegét éppen takarították, teljes zárlat mellett. Felszálltam a 200E buszra, majd zökkenőmentesen érkeztem Kőbánya-Kispestre. Ott, gondoltam, bemegyek a KöKi Terminálba, folyó ügyeimet elintézni. Sehol egy infó… Viszont egy csapat suhanc felém tartott.
A kivilágított, nyitva lévő plázában minden üzlet zárva volt, köztük a Tesco is, ami hivatalosan 22 óráig van nyitva, ez virít mindenhol. Persze, gondolom, vasárnap lévén, zárva volt 21:06-kor. A suhancok előtt egy csapat kislány. A legfiatalabb talán 7 éves volt. Egy 10 év körüli, láttam, hogy beszél hozzám. Mivel a fülemben zene szólt, nem hallottam, mit mond, és nem is érdekelt. De mint a seregélyek, követtek, ugráltak körülöttem. Én tekintetemet előre vetve, célirányosan mentem, keresve a mosdót. A kislány elkezdett böködni, megragadta a karom, egyre többen lettek.
Én egy határozott mozdulattal, tenyeremet a kislány felé kitartva, de rá nem nézve hárítottam a „közeledését”, rendületlenül előre nézve, acélos tekintettel. Ez ilyen helyzetben nagyon fontos: a legvégső esetben szabad csak szemkontaktust teremteni, akkor sem szólni. A tekintet abban az esetben ellentmondást nem tűrő, az arckifejezés nyugodt, de határozott, erőt demonstráló, szigorú. (Színészként előnyöm van ebben, de nem árt, ha készül rá, aki egyedül közlekedik a vadkeleti éjszakában.) Fülemben ekkor váltott a metál playlist. Mint egy filmben. Baromira féltem, rajtuk és rajtam kívül sehol senki… Csak a fényár… A lényeg, hogy a stratégiám bevált, lekoptak. Én tettem egy nagy kört az épületben, majd feladtam, és lementem a metróba. Felpattantam a vonatra, vártam mintegy 6 percet.
A Népligetben szálltam ki, mert dehogy megyek én MÁV-val Zalába! Kedden nagyon jó tapasztalataim voltak a busszal. Megkönnyebbültem, mert a Népligetben nyitva volt a mosdó! 350 forintért elmehettem pisilni. Mozgásérzékelős számláló van, szóval nincs kecmec, ki kell perkálni a lét… Meg taposni egy másfajtában, mert a tisztaság már sokadlagos…
Szomjas és éhes is voltam (vagyok) a repülőút után, ezért gondoltam, veszek valamit. Az egyetlen nyitva lévő üzlet a Fornetti volt. Teljesen üres szinte, csak az édességek között árválkodott néhány száradt izé. És volt víz a hűtőben. Álltam ott vagy egy percig szótlanul, amíg egy alkalmazott a pénztárban ülve telefonozott, egy másik a pultot mosta. Egy perc után köszöntem: Jó estét! Majd 10 másodperc után megint. Majd újabb 10 másodperc után már kiabáltam: Jó estét, én vagyok a vevő! SEMMI! Remélem, azt meghallották, amit távozásomkor odavetettem (nem írom le).
Volt még 20 percem, gondoltam, veszek jegyet az automatánál. Nem volt Keszthely nevű állomás az egyetlen működő, betört képernyőjű gépnél, ahol egy ázsiai nő igyekezett megérteni a működést, majd miután látta, hogy ott állok, átadta a lehetőséget. Nem sikerült jegyet vennem. Na majd a buszon! – gondoltam. Felmenve a kocsiállásokhoz (blindre, mert minden ki volt írva, de az, hogy a 10-est hol találom, pont nem), az italautomatákban reménykedtem. Egy darab volt belőlük, a képen látható. (Bezzeg kávéautomata minden sarokban…) NINCS VÍZ BENNE, de még csak olyan üdítő sem, aminek a fele ne lenne cukor! Nem vettem. Végülis ittam Németországban, alig van 30 fok, kibírom még ezt a három órát!
A buszon ismerős arc fogadott: ugyanaz a kocsi és ugyanaz a sofőr, mint kedden. Látom, hogy Zalaszentgrótra megy. Ejha! A neten nem volt Zalacsány megálló, ami nekem jó lett volna, Keszthely és Zalaszentgrót között. Kérdezem, megáll-e? Mondja, hogy Hévíz az utolsó megálló Zalaszentgrót előtt, de megkérdezte, hova megyek? És olyan kedves volt, hogy soron kívül kitesz Kehidakustányban, így anyukámnak nem kell értem jönni sehova.
Itt ülök tehát a buszon, megyünk az M7-esen. 5G internet van, laptopról írom a posztot. Tiszta, van klíma, kényelmes. Két és fél óra alatt vagyunk Keszthelyen. Sehol nem áll meg útközben, Kehidán is csak a kedvemért, mert ebben az úrban van emberség, ami nem kerül neki semmibe, mégis többet ad vele, mint amennyit elvett a kétségbeesés, a keresés, a stressz. Valószínűleg addigra már egyedül leszek a kocsiban. Most sem vagyunk többen, talán tíz ember… Nem túl rentábilis tehát a járat. De legalább rajta vagyok. Otthon pedig vár anyukám és Micóka.
Milyen reptéri szakértelme van Parraghnak és társainak , és mennyit keresnek.
Simon takarodj
Ebben a melegben
valaki vethetne rá egy hűvös pillantást.