Orbán „békemissziója” nem fog békét hozni Ukrajnában, ez (sajnos) teljesen biztos
—————————————————————————————–
Egyrészt, a háborút jelenleg a katonai események dinamikája határozza meg, mindkét fél fegyverrel akarja elérni a céljait. Másrészt, Orbánnak se terve, se mandátuma, se hitelessége nincs – így pedig nem lehet közvetíteni.
.
1.Kezdjük az elsővel. A háború mostani fázisában mindkét fél abban bízik, hogy belátható időn belül katonai erővel rá tudja venni az ellenfelet a politikai céljainak megváltoztatására.
Az orosz vezetés meg van győződve róla, hogy tovább bírja élőerővel és hadianyaggal, mint ameddig a Nyugat támogatása kitart Ukrajna mögött – ha pedig elapad a nyugati gazdasági-politikai-katonai támogatás, akkor Ukrajna záros időn belül elveszíti a háborút.
Az ukrán vezetés ennek az ellenkezőjét reméli: tartós, magas szintű nyugati támogatással képesek lehetnek olyan mértékben degradálni (értsd: kivéreztetni) Oroszország katonai képességeit, hogy Moszkva kénytelen legyen feladni az Ukrajnával kapcsolatos politikai és katonai céljait.
.
A novemberi amerikai elnökválasztás értelemszerűen kulcsfontosságú mindkét fél számára – ám bárki is győz, 2025 január 20. előtt nem fog hivatalba lépni. Ergo, ennél korábban de jure nem fog tudni semmiféle döntést hozni az új amerikai adminisztráció – ez pedig még majdnem pontosan hat hónap mostantól számítva.
.
Másképp fogalmazva: még ha egy új amerikai adminisztráció (Ukrajna támogatásának folytatása helyett) valóban meg is próbálná rákényszeríteni a harcoló feleket a békekötésre, ez semmiképp sem fog tudni jövő év januárjánál előbb elkezdődni.
Azaz, hacsak nem történik valami teljesen váratlan és előrejelezhetetlen esemény (mint például a Trump elleni, egészen rémületes merénylet-kísérlet), a háborút a következő hat hónapban még a fenti trendek fogják meghatározni, nem pedig az új amerikai adminisztráció akarata. Ez az időtáv pedig bőven túlnyúlik a magyar EU-elnökség december végéig tartó mandátumán.
.
Azaz szaladgálhat Orbán Viktor fel-alá a világban annyit, amennyit csak akar, visszaélve az EU-elnökség adta láthatósággal, de a háború folyására ez rövid, hathónapos távon semmiféle érdemi hatást nem fog gyakorolni.
.
.
2.Ez pedig átvezet a másik tényezőre, hogy miért értelmetlen a „békemisszió.” Ez a tényező pedig maga Orbán Viktor és a magyar külpolitika működése.
.
Egyrészt, bármiféle sikeres békeközvetítéshez kell egy terv. Példaként lásd mondjuk az Ahtissaari-tervet Koszovó kapcsán, vagy korábban az Anthony Lake-féle tervet Boszniáról, ami aztán a daytoni rendezés alapja lett, stb.
Ilyen terve viszont Orbánnak nincs. (Gyengébbek kedvéért: az „Azonnali tűzszünetet, most!” az nem terv, hanem egy üres lózung. Egyetlen valós hatása lenne: legitimálná az orosz területi hódításokat)
.
Olyannyira nincs Orbán-terv, hogy Orbán eddig a „békemissziója” három fő állomásán három, lényegesen különböző álláspontot hangoztatott, nem pedig egy konkrét tervet próbált elfogadtatni. Kijevben valamiféle szakaszos tűzszünetről beszélt. Moszkvában ugye szóhoz sem jutott, mert Putyin lényegében letorkolta azzal, hogy a háború márpedig Oroszország feltételei szerint fog véget érni. Pekingben viszont a magyar miniszterelnök a kínai rendezési tervet magasztalta, ami a maga nemében egyébként egy érdekes dokumentum, de markánsan különbözik mind a Kijevben, mind a Moszkvában elhangzott dolgoktól.
.
Másrészt, Orbánnak semmiféle mandátuma nincs a közvetítésre. A harcoló felek egyike sem kérte fel őt közvetíteni. Nem képviseli az Európai Uniót sem (hiába próbált úgy tenni a „békemisszió” elején), a NATO-t pedig még annyira sem.
.
Harmadrészt, hitelessége sincs. A saját szövetségi rendszerén belül példátlan módon el van szigetelve (a botrányos moszkvai út után főleg). Ukrajnában a Magyarországgal és az Orbán-kormánnyal szembeni bizalom legalább fél évtizede mélyponton van – tegyük hozzá, a dolog sajnos kölcsönös. Oroszországban eközben Magyarországot továbbra is egy EU és NATO-tagállamként kezelik, tehát a Moszkva szempontjából vele ellenséges tömb részeként. Ezen az sem változtat, ha esetleg Orbán Viktor gyorsan tud találkozni Putyinnal
.
(Találós kérdés: érdemes lehet végiggondolni, hogy az vajon előny-e, vagy inkább sebezhetőség, ha valakit gyorsan fogad Putyin? Vajon valóban az történt-e, hogy Orbán kért gyors találkozót Putyintól, vagy inkább az, hogy a kijevi utat látva Putyin magához rendelte Orbánt, aki erre éppúgy nem tudott nem mondani, mint a 2023-as pekingi találkozójukra…? )
.
.
3.Fun fact a végére: az természetesen teljes sületlenség, hogy Orbán Viktor lenne az egyetlen, aki az orosz és az ukrán vezetéssel is szóba tud állni. Akkor is sületlenség, ha Orbán Balázs állítja.
Erdogan török elnöknek például sokkal gyakrabban sikerül az ukránokkal és az oroszokkal is beszélnie, ráadásul sokkal fontosabb ügyekben (gabonamegállapodás, fogolycserék, stb.), mint a világ körül repkedő Orbán Viktornak. Vele ellentétben Törökország valóban képes közvetíteni.
A kínai vezetés is folyamatosan kommunikál Moszkvával és Kijevvel is, nagyon magas szinten.
És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy természetesen folyamatos az egyeztetés Moszkva és Washington között is – még akkor is, ha esetleg erről a Magyar Nemzetnek és a Pesti Srácoknak nem szólnak. 🙂
.
.
.
4.Szóval, mark my words: a féléves magyar EU elnökség végén éppúgy háború lesz, mint az elején. Ami, tegyük hozzá, tragédia.