A múlt században működött. Akkor még nem volt klimaválság. Szökőkút helyett minimum elvárás. Nem 10 mrd_ os projekt!!??? Tanulmányút októberig?? még belefér!@!!
Miskolc. A múlt században működött. Akkor még nem volt klimaválság. Tanulmányút októberig?? még belefér!@!! Ezek mennek
Varga úrhölgy sokat tanult (a város pénzén), de még nem eleget.
Varga ügynök lányáról az ismert pedofilmentegető asztalos szakemberről van szó?
Te meg honnan írsz Afrikából? Hol voltál eddig? Ha nem tudod a miskolci járást inkább hallgass.
Te nem tudopd a miskolci járást. Vagy DK-s vagy vagy LMP-s? Ti hazdoztatok Varga Andreáról, hogy a húsosfazék közelébe kerülhessetek. Mocskos városárulók
Mert ha nem hallgatok akkor mi lesz Varga papa?
Nem Varga ügynökből élt az Apró-család?
„A KGB-s Apró Antal, a dinasztia-alapító
Az egykori szobafestõ, a magyar Haynau, Kádár János telekszomszédja, Apró (Klein) Antal azon kevesek közé tartozott, aki tegezõdhetett Kádárral. Nagy kiváltság volt ez akkoriban. Ez a kádári gesztus persze a KGB-s Apró Antalnak szólt, még pontosabban a KGB-nek, az egykori Szovjetunió, egykori titkosszolgálatának, amelynek, mint már többször is leírtuk, Apró Antal volt a hazai legfõbb fõnöke. Ezért lehetett, egészen 1971-ig a KGST, a Szovjetunió által 1949-ben létre hozott Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa állandó magyarországi képviselõje, majd 1976 és 1989 között a Magyar-Szovjet Baráti Társaság elnöke. 1961-ben õ volt a Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságának elnöke, õ írta alá a „Barátság I.” kõolajvezeték megépítésének szerzõdését és az atomerõmû programmal kapcsolatos dokumentációkat. Bár Szegeden Kleinnek született 1913-ban, mégis kijelenhetjük, még az ereiben is orosz vér folyt. Lehetett õ bármilyen poszton, a döntõ szót, pontosan az orosz kötõdése miatt, mindig õ mondta ki. 1956. október 25-ét megelõzõen, a Kossuth téri vérengzés elõtt is. S amikor veszélyben érezte magát, 1956. november másodikán, kenyéradó gazdáihoz, a tököli orosz laktanyába menekült.
1994-ben, mindenféle felelõsségre vonás nélkül, ágyban, párnák közt halt meg. Addig azonban még rengeteg teendõje akadt. Õt sejthetjük, mint a KGB hazai nagyfõnökét, az olajszõkítés elõkészítése és a magyarországi kiválasztott oligarchák meggazdagodása mögött. Tõle függött a Gyurcsányok, Hornok, Antallok, Borossok, Orbánok, Medgyessyk egzisztenciája. Még az orosz államadósság „elkártyázásban”, annak a majd 2 milliárd konvertibilis rubel (a dollárral volt egyenértékû) dobra verésében is”
már visszaadta a Városnak a kiművelését ?????
Ez csak azért van, mert Kadarkuthy bepöccent és leszereltette
„Borkúton vagyunk.
Ne vedd elő a térképet, kedves olvasóm, nem találod meg rajta, nem igazi neve az annak a falunak, hanem úgy csúfolják az ismerősök egymás között.
Az pedig a név eredete, hogy ott lakik az öreg báró Kadarkuthy, s erre ráfogták, vagy talán igaz is, hogy miután egyetlenegy kút van a falu végén, amiből vízzel szokta magát ellátni az egész helység embere és barma, s egy nyáron az is szertelen kiapadt: az öreg báró éjszaka alattomban teletölteté a kutat borral, s másnap gyönyörű mulatsága volt aztán, amikor nemcsak minden ember és asszony, hanem minden állat és baromfi le volt részegedve az egész faluban; részeg béresek szaladgáltak részeg tinók után, részeg kutyák ugattak részeg nótákat, s részeg gazdasszonyok hajszolták részeg tyúkjaikat az udvaron; minden élőlény tántorgott, dülöngélt, a kakas nem tudott kukorítani, a pulykát előrevitte a feje, kacsák, libák boldog öntudatlanságban pislogtak a fal mellett, a bornyúk balettot jártak, s az egész faluban olyan lárma, éneklés és fazéktörés volt, hogy a báró úr odafenn a kastélyban majd minden gombot lenevetett a mellényéről.
Ezért azután elnevezték a faluját Borkútnak, őt magát Borkútinak.
A jó úr nem haragudott érte. Általában nem lehetett őt megharagítani. Akármiféle tréfát, pajkosságot el lehetett vele követni, ő azért nem haragudott, hanem visszaadta, ha lehetett kétszeresen.
Az a konvenciója volt az összes emberiséggel, hogy őt bosszantsa, tréfálja minden ember, aki csak hozzáfér, hanem azután vegye is fel, ha visszatréfáltatik. Az volt legkedvesebb embere, aki legjobban tudta bosszantani, mert az szerezte meg neki azt a gyönyörűséget, hogy a represszáliák legbizarrabb ötleteit végrehajthassa rajta.
Ilyen kedves embere volt neki az egyetlenegy fia, Viktor, akivel teljes életükben mindig bosszantották egymást kölcsönösen. Már legelőször bosszantotta őt Viktor azáltal, hogy született, mikor ő ki nem állhatta a gyermeksírást; később kisgyermek korában amint egy új ruhát ráadtak, azt rögtön kilyukasztotta. A báró azután pokrócból varratott neki ruhát, abban kellett neki járni; nyolcesztendős korában azzal bosszantotta a fiát, hogy görög nyelvre taníttatá, a fiú meg azzal bosszantá az apját, hogy nem tanult semmit. A báró akkor inasnak adta Viktort a helybeli kovácshoz, hogy tanuljon hát patkószegeket csinálni. Viktor azután azt tette, hogy felgyújtotta az egész kovácsműhelyt. ….”