Mivel nekem nem nagyon vannak rasszjegyeim, először azt hitték, gádzsó, vagyis nem cigány vagyok.

Aztán elővettem a telepi énemet, megszólaltam cigányul és abban a pillanatban kinyíltak. Noha antropológus hallgatóként érkeztem, voltak olyan pillanatok, amikor úgy éreztem, otthon vagyok.

Egy biztos, az egyetemi tanulmányaimnak köszönhetően jobban ráláttam a saját gyerekkoromra és sok mindent megértettem. Például a lakhatással, vagy a zenészek helyzetével kapcsolatban. Megláttam, immár elméletileg is, mi az az etnikai sokszínűség, amikor különböző nemzetiségű és vallású emberek együtt, békében élnek. Mert a Gordonon apróbb súrlódások ugyan voltak, nagy balhékra nem emlékszem.

magyarnarancs.hu: A színházban, az egyetemen vagy a privát életében akadt valaha gondja a származása miatt?

SzD: A színházban soha, sőt, volt, hogy előnyömre vált, például amikor szöveget fordítottam cigány nyelvre. A hétköznapokban viszont megesett, hogy a jelenlétemben úgy beszéltek a cigányságról, hogy közbeszóltam és helyretettem az illetőt, aki meg is lepődött, hogy nekem ehhez mi közöm. Az egyetemen is inkább előnyös volt bizonyos helyzetekben a származásom, jobban hozzá tudtam szólni egy-egy témához. Érdekes, már csak az egyetemen gondolkoztam el azon, hogy a hatvanas években általános iskolába cigány osztályba jártam. Akkor ebben nekünk nem volt semmi különös.

De emlékszem, amikor egyik teremből a másikba mentek az osztályok, akkor abban a teremben, ahol előtte a roma osztály volt, szellőztettek.

magyarnarancs.hu: Valamiféle misszió is, hogy ennyi idősen és romaként egyetemre ment?

SzD: Korán nősültem, aztán jöttek a gyerekek, így a nyolc általános elvégzése után azonnal munkába álltam, s csak később, már munka mellett szereztem érettségit. Senki nem szorgalmazta, én magam éreztem, hogy a nyolc osztály már semmire se elég. Tanulni akartam. Ugyanígy vágtam bele az egyetemi tanulmányokba is. Az ötvenéves unokaöcsémmel, Tamás Attilával együtt kezdtük és együtt is fejeztük be az egyetemet. Sok fiatal roma felhívott, hogy mondjam el, tényleg, ennyi idősen még érdemes elkezdeni a tanulást? Mindenkinek azt mondom: szerezz érettségit, és ha megvan, akkor hajrá! Tessék menni tovább, tanulni, tanulni!https://magyarnarancs.hu/lokal/szegedi-dezso-jartunk-ciganytelepen-ami-olyan-mintha-a-kozepkorba-csoppennenk-269472?utm_source=facebook&utm_medium=referral&utm_campaign=MNc