Ahogy az előbb idézett statisztika is mutatja, azért akadnak szerencsések, akik megkapják a rövid intézet-elhagyási engedélyt. Közéjük tartozott például 2022-ben Kocsis István, a szabadságvesztését töltő korábbi nagyvállalati vezető, akinek az esetét annak idején megírta a Direkt36. Ő három hónap leforgása alatt hatszor, összesen húsz napra hagyhatta ott a börtönt, és szerencsés fogvatartottként az eltávozásai során a paksi atomerőmű ügyében vett részt több kormányzati találkozón is.
Az ilyen jellegű megbeszélés, egy kiemelt beruházás előkészítése természetesen alapos oka lehet a börtönből való eltávozásnak, de az állás- vagy lakáskeresésnek, a fontos családi eseményen való részvételnek éppúgy méltánylandó indoknak kell számítania. Ám, sajnos, többnyire nem így történik
– jegyzi meg Ivány Borbála.
Horror a halál után
És akkor megtörtént velünk az, hogy egy hónappal a halála után hazaszállították az uram holttestét. Mert mi legalább a temetésén akartuk megadni neki a tisztességet, ha már a halálakor nem sikerült. Nehogy már Tökölön kaparják el, mint akinek se kutyája, se macskája. A test tárolásáért és a szállításáért 140 ezer forintot fizettünk, nincs is ezzel semmi baj, a mentőt is boldogan kifizettük volna, ha még élete utolsó napjaiban hazaszállítja nekünk Makóra, de ugyan mi tartott azon a tároláson egy hónapig? Gyalázat, milyen állapotban kaptuk meg! Én rá sem ismertem, azt hittem másvalaki van abban a dobozban. Hát ki kérte, hogy harminc napig tárolják, ki tudja, milyen körülmények között. Ez annyira sértett, hogy is mondjam, annyira embertelen volt
– fakad ki Ibi a makói ház nappalijában.
Pál gyönyörű, drága sírkövet kapott a makói temetőben. Kerül, amibe kerül, legalább ezt megadják neki. Ibi nem sajnálta rá az összespórolt pénzét.
Csurár Pál eseténél is ismertebb Kertész Ferencé, két éve a 444 is foglalkozott vele. Az ő története azért is kirívó, mert sose volt büntetett előéletű, és akkor sem volt elítélt – letartóztatottként kellett meghalnia egy rabkórházban.
Ez az egyedül élő miskolci történelemtanár, Kertész Ferenc egy nap furcsán, zavartan kezdett viselkedni, szomszédai aggódtak érte, ezért tárcsázták a központi segélyhívót. Ez négy éve történt, éppen a Covid idején. A kiérkező rendőrök nem ismerték fel, hogy egy zavart emberrel van dolguk, betörtek a lakásba és lefújták gázsprével. A tanár egy üres borosüveget szorongatott a kezében, ami a dulakodás közben a falnak verődve összetört, és egy szilánk enyhén megkarcolta az egyik intézkedő rendőr karját. Annak ellenére, hogy az elkövetés idején Ferenc beszámíthatósága erősen kérdéses volt, hivatalos személy elleni erőszak miatt vádat emeltek ellene. Noha a zavartsága gyorsan elmúlt, tehát elvileg gyógyultnak számított, tárgyalás nélkül másfél éven át bezárva tartották, pedig ebben az esetben bűnismétléstől, szökéstől vagy a tanúk megfélemlítésétől nyilvánvalóan nem kellett tartani. Fivére és idős anyja is hazavárta a tanárt.
Aztán, miután kiderült, hogy a férfinak rákja van, aminek utóbb áttétei is képződtek, átszállították őt a berettyóújfalui börtönkórházba. A daganat az egész testében szétterjedt. Ügyvédei többször is kezdeményezték, hogy a végstádiumú beteget helyezzék házi őrizetbe vagy akár normál közkórházba, hogy édesanyjával, testvérével és barátaival találkozhasson. A bíróság sorozatosan megtagadta ezt. Skype-beszélgetéseik során fivérének, Lászlónak végig kellett néznie, ahogy Ferenc napról napra épül le. Úgy halt meg a börtönben, hogy bűnösségét nem állapította meg bíróság. László a strasbourgi bírósághoz fordult jogorvoslatért.https://24.hu/belfold/2024/07/21/az-igazsagnak-meg-kell-lennie-kulonben-mindennek-vege-miert-kellett-maganyosan-meghalnia-csurar-palnak/