Az Alföldi Kéktúra leágazásaként hangulatos túraszakasz vezet Pácintól Sátoraljaújhelyre a felvidéki Felső-Bodrogköz kevésbé ismert, de annál látványosabb útjain. Van benne romantikus várrom és kastély, a Bodrog hullámterében megbújó középkori templom, legjobb kilátópáholy az Alföldre és a Sátoros-hegyekre, meg sok minden más. Aki végigmegy vagy -teker rajta, nem fog csalódni.
Alternatívna modrá trasa (Alternatív kék útvonal) is lehetne túránk neve, ha lenne ilyen. Pácinnál az Alföldi Kéktúra bélyegzőhelyeként is számon tartott Mágócsy-kastély melletti országúton indulunk el északi irányba, ahol kb. 100 méter múlva érjük el az országhatárt jelentő Felsőberecki-főcsatornát (Hornoberecký kanál vagy Malá Krčava).
Gyalogtúrának írom, de praktikusabb kerékpárral megtenni, hiszen az út első fele aszfaltozott, kis forgalmú közút, a második, nagyobbik része pedig a Bodrog gátján halad.
Forgalmas közutat csak egy rövid, nagyjából százméteres szakaszon érint: a Bodrog szőlőskei hídjánál a felhajtókkal együtt. A híd ráadásul a kamionforgalomhoz mérten keskeny is, viszont egy éles kanyarral lehet felhajtani rá lakott terület szélén, száguldozástól nem kell tartani. Az északi oldalán van a gyalogjárda.
A Bodrogköz egyik legszebb műemlékeként nyilvántartott pácini kastélyt Mágócsy András építtette 1581-ben.
A határ után hosszú 3 kilométeres érdektelen úton érkezünk Nagykövesdre (Veľký Kamenec), a pácini kastélyparkot elhagyva még fa sincs. Jellemzően az a fajta út, ami miatt a túrázók általában utálni szokták az alföldi túraútvonalakat. A szemben lévő 277,5 m magas Tarbucka látványából fokozatosan válik ki az előtte lévő kis dombon álló várrom.
A falu fölé magasodó szép romok története inkább komikus, semmint tragikus.
Egy mondatban összefoglalva: az ősi nemzetség két ága háborúskodott érte, míg a császári hadvezetés meg nem unta, és Cobb generális felrobbantotta még a Rákóczi-szabadságharc előtt, 1673-ban. Látnok volt-e a tábornok, hogy így nem vált 30 évvel később kuruc erőddé Nagykövesd vára, vagy sem, annyi biztos, hogy a 18. század elejére ezek a kicsi középkorban épült várak elvesztették stratégiai jelentőségüket.
Kicsit bővebben a várról. Első említése 1283-ra datálható. Évszázadokon keresztül 1453-ig különböző családok birtokolták, a Micz nembeli Szerdahelyi és Soós családok perlekedtek felette, néha kisebb ostrommal, majd az említett évben Giskra huszitái foglalták el. Mátyás király fegyverrel foglalta vissza, majd jött a Soós–Szerdahelyi viaskodás második fejezete.
A törökök idáig sosem jutottak el, úgyhogy szerepe nem volt a végvári háborúskodásban.
Ennek ellenére többször gazdát cserélt, míg a vár utolsó ura, Soós György „belekeveredett” az 1670-es sárospataki Wesselényi-féle összeesküvésbe, ezért megtorlásul a császári katonaság felperzselte és megrongálta a várat. Azóta romos, köveinek egy részét felhasználták a vár alatt épült Szirmay–Fischer-kastély – egykor iskola, ma lezárva – és a római katolikus templom építéséhez.
Érdemes felmenni a romokhoz, bár minden ösvényen balesetveszélyre figyelmeztető tábla van kitéve. A rövid emelkedő után válik érthetővé az óvatoskodás, tudniillik fent ásatások kezdődtek. A régi vár délkeleti tömbje a legimpozánsabb, a júliusi kora délutánon fecskék röpködtek körülötte.
Délre az Alföld „tengersík vidéke”, északra és keletre a síkságból kiemelkedő szigetszerű dombok mögött Kárpátalja szürkéskék hegyei zárják a láthatárt.https://www.turistamagazin.hu/hir/alternativ-kektura-a-bodrogkoz-alig-ismert-felvideki-osvenyein