A Mol vezére indulatos publicisztikában arról ír, hogy a különadók lassan olyanok lesznek, mint a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet csapatok.
Mondják, meddig kell még fenntartani a „rendkívüli” különadókat? Mikor lesz újra normalitás?!
Fotó: Archív
-címmel írt indulatos publicisztikát a Mandinerre a fent megjelölt témában Hernádi Zsolt. A Mol elnök-vezérigazgatója nem spórol a puskaporral, rögtön az elején leírja, hogy Karl Marx volt az, aki szerint minden profit extraprofit volt, így a szakadatlan különadóztatás: “pont, mint a szociban.” A Mol-vezér azt is leírja, hogy a különadó porondon tartása már a csengőfrászt hozza rá.
Hernádi azzal folytatja, hogy nincs baja az adózással, az egyszerű, logikus és sokoldalú. “Csak nem szabad túltolni.” Szerinte azonban a kormány ezt megtette, tizennégy olyan adónem van, ami az utóbbi két évben jött létre, és:
“Az eltelt két évben a legnagyobbak, az OTP, az MBH, a Richter, a Telekom, a 4iG és a Mol közel 800 milliárd forint különadót fizetett. Ebből hat kecskeméti Mercedes-gyár kijött volna!”
Az elnök-vezérigazgató szerint
a különadók lassan olyanok lesznek, mint a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet csapatok,
hiszen eredetileg úgy volt, hogy 2022-ben kivezetik őket, aztán csak itt vannak azóta is, és vannak olyanok – köztük a Mol-t sújtók -, melyek jövőre is itt lesznek.
Fel is teszi a kérdést Hernádi, hogy mikor lesz újra normalitás, mikor nyúl a kormány a jól bevált eszközökhöz az unortodoxia helyett? Azt is leszögezi, hátha valakinek még újdonság, hogy nincs olyan, hogy egy adó nem épül be az árakba.
Arról is ír, hogy a “háborús árakat” a háború és az arra adott politikai válaszok idézték elő, nem pedig az adókkal büntetett vállalatok. Rávilágít, hogy árat lehetne úgy is csökkenteni, hogy növelik a kínálatot, amire a legjobb megoldás a beruházás volna, csakhogy a különadók pont a beruházási pénzeket veszik el.
Hernádi kifejti, hogy annyira bizonytalan a hazai adókörnyezet, hogy egy befektető nem igazán tud tervezni. Szerinte a negatív hatás már látszik, folyamatosan csökken a hazai ipari termelés – csak májusban 5 százalékot esett a múlt évhez képest. Hernádi szerint az adat üzenete egyértelmű: minden nem megy; nem lehet egyszerre agyonadóztatni és elvárni a termelés növekedését. Szerinte az államnak előbb teret kell hagynia az iparnak, és nem szabad elvinnie a beruházásra szánt pénzt, hogy holnap is legyen mit adóztatnia.
A Mol-vezér kiemeli: az is kérdés, hogy a beszedett pénzt mennyire hatékonyan hasznosítja az állam. Ha tűzoltó jelleggel, lyukak tömködésére használjuk, működési költséget vagy gazdasági növekedést nem támogató beruházásokat finanszírozunk, akkor abból nem lesz pluszérték. Hernádi végszava:
“A semmiért fizetünk többet. Nem ismerős ez a helyzet valahonnan? Pont, mint a szociban. Vissza a jövőbe, uraim!”
Vissza kell államosítani ha sokat pampog, és elküldeni nyaralni az Adriara.
Én anélkül, hogy rágalmazásnak tűnne, a legújabb adóját a kormánynak, az ötven forintos vizek díját, mely főleg az öregeket, betegeket, gyalogosokat sújtja, hogyan akarják lerendezni? Még rájuk fért ez a nagy adó, ami egy karton ásványvíznél 300 forintot jelent. Egyik férfi ismerősöm úgy fogalmazott,hogy nem akart szemetessé válni, pedig neki van autója, hamarabb el tud jutni a beváltóhelyekre és ha nem jó a gép, a kocsijában tudja őket tárolni. Nagy biznisz lesz ez valamikor a szemét piacon, mert egyszerűen meg fogják unni a hiábavaló sorba állást és ki fogják a flakonokat, üvegeket dobni a szemétbe. Hacsak nem viszik haza a szelektívbe, amiről azt mondják, a Mol gazdagságát fogja jelenteni darabonként ötven forinttal. Én beteg vagyok, nem tudom visszahordani az üzletekbe a flakonokat, örülök, hogy a szemetet leviszik a gyerekek egy héten egyszer-kétszer. Így engem meglopnak.
Szépen összejöttek: aki már volt börtönben és aki majd megy
Hernádi elszemtelenedett, mint Berija. Ennyi.
( „Rákosi Mátyás országlása idején ugyanis a sokat emlegetett szájtáti ember (rotozej) az éber ellentéte volt, olyan balga fickó, aki egy adott esetben nem jött rá azonnal, hogy itt az ellenség, az „impirializmus” tette be a lábát. Merthogy sokan így ejtették a szót, például a BOTE (a Budapesti Orvostudományi Egyetem) II. számú belgyógyászati klinikájának függetlenített párttitkára (vajon tudja-e még valaki, mitől volt egy párttitkár függetlenítve?), akinek a kedvéért az Üllői út távoli klinikáiról zarándokoltak el az egészségügyi dolgozók a Szentkirályi utcában tartott pártnapokra (még egy korabeli szó: pártnap), hogy a saját fülükkel is hallják, amint a függetlenített elvtárs kimondja (és szerette kimondani, tehát sokszor tette), hogy „mi, punkcionáriusok”.
Aki azonban nem volt szájtáti, az azon nyomban felismerte, ha valaki – amint az Berijával történt – elszemtelenedett. És itt megint csak egy szolgai fordítással állunk szemben. L. P. Berija, az SZK/b/P KB (gyengébbek kedvéért: a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja Központi Bizottságának) jeles tagja minden határon túlmenve követett el törvénytelenségeket, és ezt az említett határon legalább valamivel innen maradó vezető társai úgy minősítették, hogy elszemtelenedett (az illetékesek jobb híján így fordították oroszból az „obnaglel” igét).
Ez az elszemtelenedés pedig még nagyobb bűnnek számított, mint a közönséges elhajlás. Akkoriban ugyanis nemcsak a nádszálak hajlottak el, hanem egyes ideológusok is. „)
Csak azt mondja , amit a tulajok kérnek (vagy leváltják)
A MOL Nyrt. 2024. március 31-i tulajdonosi szerkezete
Orbán meg azt kéri számon rajtuk, amit aláírtak.
Majd beruháztok később, a tűzszünet után.
https://zotmundhirek.hu/2024/07/23/hernadi-zsolt-kulonadok/ ebben leírom, hogy mi az Ő tévedése.