Hamburgban magától értetődően rendezték meg a népszavazást erről az olimpiáról, és megbukott a terv. Róma enélkül is visszavonta a pályázatát. Boston egy szerény kéréssel fordult a korrupció lordjaihoz: ugyan írnának egy papírkát csak a rend kedvéért, hogy tényleg nem fog többe kerülni, mint ami az árcímkén van. Erre nem voltak hajlandók, hiszen tudták pontosan, hogy de, több lesz.
Budapesten harcolni kellett a közmegegyezésnek hazudott magánérdek ellen. Kampányolni, aláírást gyűjteni hóban-szélben, saját zsebből költeni rá, vállalni a csorgó nyálú tolvajok és a meghülyített parasztok dührohamait. De sikerült. Akármennyire elcseszte a Momentum a későbbi pályáját, ezt a hőstettet nem felejtjük el. És azt sem, hogy a rémálmot nem ők ölték meg, csak kinyitották a kérdést. Ahhoz nagyon hülyének vagy nagyon cinikusnak kell lenni, hogy a népszavazás kiharcolását álomgyilkosságnak nevezze bárki. Ha az álmot tényleg együtt álmodta volna az ország, akkor azon a népszavazáson elsöprő többséggel nyer a rendezés.
Sokat nyertünk, sokat spóroltunk – egy államcsődöt úsztunk meg. És akit érdekel, az ugyanúgy megnézheti a golyódobálást a tévében, mintha csak itt történne.
De azért ma már van műsorválaszték.
Ehelyett a kép helyet nem lehetne betenni inkább Djoko Roszics-ot ?