Az egész életemet erre az egy napra várva éltem

Hálás vagyok, hogy olimpikon lehetek és itt vagyok Párizsban, de végtelenül szomorú, hogy ma nem sikerült megmutatnom mit tudok. Sajnálom, hogy ebbe csak ennyi volt, pedig az egész életemet erre az egy napra várva éltem. Lemondtam az otthonomról, feláldoztam azt , hogy a beteg anyukámmal minél több időt töltsek, remélve hogy látom még. Csak azért, hogy ma itt legyek, és bizonyítsak magamnak. Nem sikerült. De azzal már bizonyítottam magamnak, hogy nem adtam fel akkor sem mikor dolgoznom kellett élsportolóként edzés mellett, akkor sem mikor komoly sérülésem volt, sőt eszembe se jutott feladni, mert az nem én vagyok. Úgy sem adtam fel, hogy egy súlycsoportos sportágban 70kg ban kell versenyeznem, pedig én csak 66-68 kg vagyok és az ellenfeleim verseny napjára 73-75 kg ra híznak vissza. Elfogadtam, hogy nekem így kell teljesítenem, és idén bebizonyítottam magamnak, hogy én egy jó judos vagyok, hisz így is le tudtam győzni egy jó pár ellenfelemet és érmeket, helyezéseket nyerni. Köszönöm ezt az utat mindenkinek aki egy kicsit is részese volt!