Aki interszex, az nem „biológiai férfi” – fogalmi tisztázás Imane Helif ökölvívó esete kapcsán
A versenysport egyik jellegzetessége, hogy olyan nemi szegregációt, elkülönítést tart fenn, ami napjainkban kevésbé van jelen az élet más területein, legalábbis a nyugati társadalmakban. A férfiak és nők elit sportjának merev szétválasztása abból a szempontból persze indokolható, hogy a sport középpontjában elsősorban a testi adottságok és a fizikai teljesítőképesség különbségei állnak, ugyanakkor ez a rendszer sok esetben nem tud mit kezdeni a biológiai nem természetesen előforduló sokszínűségével. Meglehet, ennek egyik példáját látjuk most a női boksz esetén is. Hámori Luca leendő ellenfele, az algériai Imane Helif, valamint a tajvani Lin Jü‑ting történetében rengeteg a kérdés, de amit biztosan tudni lehet: hogy az ő olimpiai részvételük miatt transz emberek egész közösségeit gyalázni, a szokásos kirekesztő szólamokat fröcsögni egyrészt emberileg elfogadhatatlan, másrészt fogalmilag is rendkívül zavaros. Milanovich Domi írása.
Szerintem nem bántanak közösségeket, csak azt, aki Y kromoszómával akar nők ellen boxolni, ami csalás, sumákolás, visszaélés a végtelen toleranciával.
Azért a demkx dorihoz képest csodaszép ez a nő 🙂
“A mi generációnk toleráns volt. Pedig nem is tudtunk róla.
Manapság találtátok ki a „fluid gendert“ és vele együtt a homofóbiát.
Én abból a generációból származom, amelyik David Bowie-t, Lou Read-et hallgatta és szerette, és soha nem szembesült azzal a problémával, hogy mi a szexuális beállítottságuk.
Nem érdekelt minket, elégedettek és boldogok voltunk, mert a zenéjük megérintett minket!
Elton John, Freddie Mercury és George Michael.
Mi vagyunk az a generáció, amelyik szerette a Led Zeppelint, a Deep Purple-t, Neil Youngot vagy az Eaglest. Anélkül, hogy valaha is szembesültünk volna azzal a problémával, hogy a szövegeiket ma szexistának tartanátok.
Amikor Boy George befutott, nem tűnődtünk azon, hogy a férfiakat, a nőket vagy mindkettőt szereti. Mi csak élveztük a zenéjét.
És amikor Jimmy Sommerville elmesélte nekünk a kisvárosi fiú történetét, meghatódtunk és együtt énekeltünk vele. Alyson Moyet akkoriban határozottan túlméretezett/más volt, de gyönyörű és nagyszerű, és senki sem gondolta, hogy kevesebbet ér, mint például egy Claudia Schiffer.
Szeretném megérteni, hogy mi történt időközben, mert véleményem szerint ezeknek a tiltásoknak csak az a hatásuk, hogy azt hozzák létre, amit cenzúráznak. Az intolerancia soha nem a toleranciából nő ki, hanem a gyűlöletből és a megosztottságból!
Baráti körünkben volt magyar, székely, sváb, görög, zsidó, cigány, gazdag és szegény . . .
És? Kit érdekelt?
Nem dőltünk be birka módjára mindennek és mindenkinek.
Tapasztaltunk, sok mindent kipróbáltunk. Zsiványok voltunk de nem bűnözők. Úttörők voltunk és templomba jártunk . . . mindenki saját döntése szerint lett párttitkár, szerzetes vagy, mint a nagy többség csak egyszerű dolgozó EMBER. Rivalizáltunk, voltak ellenfeleink, de nem volt megsemmisítendő ellenségünk.
Nekünk nem volt szükségünk korlátozásokra, mert a szüleink, környezetünk nevelése olyan értékeket tanított nekünk, mint a segítőkészség, az empátia, a jótékonyság, a valódi tolerancia!
Amíg el nem jöttetek, hogy ránk erőltessétek a bűntudat kultuszát, és így egymás ellen fordítsatok minket!”
VAK Andrea intersex!
XY kromoszómapár biológiai hímnem, XX kromoszómapár biológiai nőnem. Kérdés?