A negatív fordulat, Miskolc gazdaságilag nehezebb helyzete itt kezdődött

„A magyar sínek 90 százaléka Diósgyőrben készült”

Kohómérnökként életem első igazi munkahelyem a diósgyőri kohászat volt. A történelem volt a másik nagy szerelmem, így a múzeumba kerülve muzeológusként a technikatörténetet állítottam a középpontba a múzeum tematikájában. 15 éve bezárta kapuit a Diósgyőri Acélművek, ezért úgy éreztem, most van az a jubileum, amikor fel kell idézni, mit is adott az embereknek ez a gyár

– beszélt a kiállítás hátteréről dr. Harcsik Béla.

kohasz013
Relikvia az egykori Lenin Kohászati Művek idejéből
Fotó: Vajda János

Azért erre a napra tűzték ki a kiállítás megnyitóját, mert alig egy hete volt a Mária Terézia által aláírt alapító okirat évfordulója, amit 1770 július 28-án „született”. Ez megalapozta a diósgyőri kohászat létrejöttét, és a magyar vaskohászatét is, amely gyakorlatilag Diósgyőrből indult útjára. Fazola Henriknek is rengeteget köszönhet a helyi acélgyártás. Ő hozta létre Ómassa és Hámor települését. A fiának köszönhetjük Újmassát és a Hámori tavat is. Gyakorlatilag Fazola Henrik volt a gyár építője és fejlesztője.  A muzeológus bármerre járt az országban, mindenhol megnézi a síneket. És az esetek 90%-ában kiderül: az a Diósgyőri Acélművekben készült. Mert a sínek túlnyomó részében belehengerelik, hol készült és milyen technológiával. 2000-ben még több hengermű dolgozott, azonban 2017-ben megállt a gyár, már minden a bontás szélén volt. Két évvel ezelőtt már a csarnok nagyrészét is lebontották.

60 ezer ember hagyta el Miskolcot a gyár bezárása után

A múzeumot még a diósgyőri kohászat hozta létre, ezért nagyon sok dokumentum megmaradt, amit megtekinthetnek a múzeum látogatói. Rengeteg makett és plakett érkezett a kohászatból, számos fényképpel és videófelvétellel együtt.

Hat-nyolcezer képből válogattam össze azt a negyvenet, amit bemutatunk a kiállításon. A hatalmas képállomány számomra a legnagyobb kincs, mert bemutatja, hogy a régi időktől kezdve hogyan épült a kohászat. A fotók feltárják a kohászat dicsőséges pillanatait, akár 1990-ig is, amikor még jól működött a gyár

– avatott be minket a kiállítás képeinek történetébe Dr. Harcsik Béla. Aztán 1990-ben jött a negatív fordulat, Miskolc gazdaságilag nehezebb helyzete itt kezdődött. A gyár Miskolcnak rengeteg dolgozót és munkahelyet adott, a város tekintélyes mennyiségű lakosságával együtt. A hatalmas dolgozói létszám egy „vasgyári életérzést” teremtett. Diósgyőrben a gyár óvodát iskolát is létesített. És olyan is van ezek között, ami ma is velünk van, hiszen a DVTK eredetileg a Diósgyőr-Vasgyári Testgyakorlók Köre, a diósgyőri munkások csapata volt. A gyár minden szempontból gondoskodott a dolgozóiról. Volt itt bölcsőde, óvoda, elemi iskola, zeneiskola is, számos kulturális kezdeményezéssel. A gyár templomokat épített, bölcsőtől a sírig figyelt az üzemben dolgozókra. Előfordult, hogy egy családnak több generációja dolgozott a Vasgyárban, és a muzeológus olyan dolgozóról is hallott, akinek az őse még Fazola Henrik idején költözött Miskolcra. Miskolc nagyjából egy 50-60 ezer fős város lett volna a diósgyőri kohászat nélkül, így viszont a város lakossága fel tudott menni közel 210 ezerre. Napjainkban ez a szám visszazuhant 145 ezerre. A gyár bezárása óta egy Egernyi lakosság, több mint 60 ezer ember költözött el Miskolcról. Dr. Harcsik Béla arra a legbüszkébb a „Hol gyár állott, most kőhalom” kiállítás kapcsán, hogy a képek és a tárgyak által meg tudják mutatni az érdeklődőknek, milyen veszteség érte Miskolcot és a miskolciakat a Diósgyőri Acélművek megszűnésével.

boon.hu