| “A mi generációnk toleráns volt. Pedig nem is tudtunk róla. Manapság találtátok ki a „fluid gendert“ és vele együtt a homofóbiát. Én abból a generációból származom, amelyik David Bowie-t, Lou Read-et hallgatta és szerette, és soha nem szembesült azzal a problémával, hogy mi a szexuális beállítottságuk. Nem érdekelt minket, elégedettek és boldogok voltunk, mert a zenéjük megérintett minket! Elton John, Freddie Mercury és George Michael. Mi vagyunk az a generáció, amelyik szerette a Led Zeppelint, a Deep Purple-t, Neil Youngot vagy az Eaglest. Anélkül, hogy valaha is szembesültünk volna azzal a problémával, hogy a szövegeiket ma szexistának tartanátok. Amikor Boy George befutott, nem tűnődtünk azon, hogy a férfiakat, a nőket vagy mindkettőt szereti. Mi csak élveztük a zenéjét. És amikor Jimmy Sommerville elmesélte nekünk a kisvárosi fiú történetét, meghatódtunk és együtt énekeltünk vele. Alyson Moyet akkoriban határozottan túlméretezett/más volt, de gyönyörű és nagyszerű, és senki sem gondolta, hogy kevesebbet ér, mint például egy Claudia Schiffer. Szeretném megérteni, hogy mi történt időközben, mert véleményem szerint ezeknek a tiltásoknak csak az a hatásuk, hogy azt hozzák létre, amit cenzúráznak. Az intolerancia soha nem a toleranciából nő ki, hanem a gyűlöletből és a megosztottságból! Baráti körünkben volt magyar, székely, sváb, görög, zsidó, cigány, gazdag és szegény . . . És? Kit érdekelt? Nem dőltünk be birka módjára mindennek és mindenkinek. Tapasztaltunk, sok mindent kipróbáltunk. Zsiványok voltunk de nem bűnözők. Úttörők voltunk és templomba jártunk . . . mindenki saját döntése szerint lett párttitkár, szerzetes vagy, mint a nagy többség csak egyszerű dolgozó EMBER. Rivalizáltunk, voltak ellenfeleink, de nem volt megsemmisítendő ellenségünk. Nekünk nem volt szükségünk korlátozásokra, mert a szüleink, környezetünk nevelése olyan értékeket tanított nekünk, mint a segítőkészség, az empátia, a jótékonyság, a valódi tolerancia! Amíg el nem jöttetek, hogy ránk erőltessétek a bűntudat kultuszát, és így egymás ellen fordítsatok minket!” |
„ha megvan bennünk az intellektuális alázat, az empátia és a kritikus gondolkodás, amellyel a híreket fogadjuk, és amellyel az egyéneken túl rá tudunk tekinteni az életünkben jelenlévő nagy rendszerekre is”, akkor lehet egy olyan véleményünk, amik tényeken és a saját gondolkodásunkon alapulnak.
színész
Hja. Még az ügynökjelölteket sem zsarolták besúgásra:
„Szegvári Katalin
Index
2005. február 27., vasárnap
Nyílt levél a miniszterelnöknek.
Gyurcsány úr!
Amikor anyósa, Apró Piroska hatalmas villájában üldögél, melyet néhai apósának – Apró Antalnak köszönhet, aki annak idején élet és halál ura volt / apropó: ő miért nincs a Poltical Capital listáján a megrendelők között?/ eszébe jutott-e, hogy azok életével játszik, akiket – többek között- kedves felsége nagypapájának is köszönhetően megzsaroltak, és beszerveztek. Eszébe jutott-e, hogy egy olyan párt nevezte ki önt kormányfőnek – nem kis mértékben anyósának köszönhetően -, amelynek tagjai az előd párt tagjai is voltak? Eszébe jutott-e, hány család életét dúlja most fel azzal, hogy nyilvánosságra hozatja azok neveit, akik nem tudtak, vagy nem mertek nemet mondani apósa titkosszolgálati pribékjeinek?
Fel akarja tárni a múltat? Beszélgessen sógorával, vagy anyósával, akinek a választások előtt nem volt más célja, mint az ősellenség: Kovács László félreállítása, Medgyessy Péter érdekében. A jól értesültek azt is tudják, miért volt ez számára fontos. És ki is írta azt cikket, amelyben Kovács Lászlót vádolják a D 209-es akta kiszivárogtatásával? Ugyanaz, aki 1993-ban így vélekedett a szocialistákról: Jönnek fel, mint szar a moslékban. Igen_. Az ön új üzenetnek szánt kulturális minisztere, Bozóki András. Nos egy ilyen belső morállal rendelkező csoport most pellengérre meri állítani egykori áldozatait? És hol vannak, akik zsaroltak, megfélemlítettek, feljelentettek a titkosszolgálatokon belül és kívül?
És most magamról: tisztázzuk a múltat.
Mit szól ahhoz, hogy valaki áldozat és megfigyelt egy személyben, mégpedig úgy, hogy az illető önmagát figyelte meg?
Adva van egy gyerekét egyedül nevelő anya, akit elhagyott a férje, és hogy még tovább cifrázzam, az asszony el kell hogy tartsa idős édesanyját is.
Nos ezt a fiatalasszonyt, amúgy tévériporter, aki munkája okán gyakorta jár német nyelvterületre, egy szép napon felkeresi valaki a BM-től, vagy isten tudja honnan, és azt mondja, veszélyben a család, mert a németeknél rajta van beszervezendőket tartalmazó listán. Az illető felajánlja védelmét, és annyit kér, hogy én – hiszen természetesen csak a magam ügyéről tudok felelősséggel írni – számoljak be külföldi útjaimról. Nincs beszervezési nyilatkozat, nincs zsarolás, nem kell senkit itthon megfigyelni, csupán titoktartási kötelezettséget aláírni és családom védelmében elmondani, pl. azt, hogy egy bécsi szállodában egy titokzatos hang keres a portán, ám többet nem jelentkezik.
Nem írtam soha jelentést, nem kellett környezetemről beszámolni.
Gyurcsány úr? Mi voltam, mi vagyok én? Az ön játékszere? A politika áldozata?
Most ön önfeledten, kommunkációs és magamutogatós kényszerből kiszabadította a szellemet a palackból, – hogy egynémely papok leleplezésével gyengítse a jobboldalt -, s ezt néhány önnek dolgozó, a szoclib.oldalról pénzelt ifjú cinikus yuppi cége reklámjaként használja fel.
Ezúton jelzem, hogy minden eszközzel visszaszerzem a becsületemet. Ezzel tartozom a családomnak, de főként a gyerekemnek, akinek ezután nem lesz könnyű az élete, és a barátaimnak, tanítványaimnak is….”
Rohadt Ráchel paraszt!