Levél Hámori Lucának
Kedves Luca!
Eltelt 24 óra, ezért mind aludtunk már egyet-kettőt a szimbolikus mérkőzésedet követően. Kérlek fogadd őszinte jó szándékom jeléül ezt a levelet! Nem ellened beszélek amikor azt gondolom, nem kellene elfogadnod a bronzért járó pénzkiegészítést. Az esetről már mindent leírtak, hoztál nagyon rossz döntést, és jót is, nem kezdek ezek értékelésébe.
Két dolog miatt fontold meg kérlek a tanácsomat. Egyrészt, ha elfogadod a pénzt,
akkor a NER-politika megvásárol téged, mert az teljesen világos, hogy a céljukhoz rendeltek Téged. Már a meccs előtt olyan hisztériát toltak a sajtójukban,
hogy az embernek az volt az érzése, hogyha veszítesz, akkor az ellenségeink összeesküvésének leszel az áldozata, ha győzöl, akkor pedig a Holdról is hallható csapást mérsz majd az erkölcstelen (főleg nyugati) világra.
Még mielőtt ringbe léptél volna,
már undorodtam a meccs bármilyen kimenetelétől.
Utána pedig elhangzott, hogy
„Mi magyarok nem félünk a versenytől, tudjuk, hogy milyen túlerővel szemben, vagy akár hátrányból is küzdeni.” vagy
„mi magyarok, mindig is a tisztességes küzdelem,
a fair play pártján állunk, és azt szeretnénk, hogy minden mérkőzés a küzdőtéren dőljön el, nem máshol.”
Kedves Luca!
Minden, ami a „mi magyarokkal” kezdődik, és rád vonatkozik, a politikai megvásárlás világos bizonyítéka. A második ok pedig a többi olimpikonnal szemben szolidaritás.
Pénzt lehet találni később, de együttérzést, tiszteletet nem.
Ezredmásodpercek, lábméretek, centik döntöttek már idáig is
a dobogóról, vagy az oda fel nem jutásról. Mindenki hozhat példát, hogy miért volna érdemes anyagi kompenzációra.
Ha azt szeretnéd, hogy a társadalom egésze számára
osztatlanul legyél Magyarország ökölvívó bajnoka, ne fogadd el a pénzt, vagy ajánld fel a kiegészítést valamilyen politikától mentes közcélra.
Szeretettel:
Várkonyi Tibor
2024. augusztus 5.
bolsevik szirénhangok
id. Orbán Győző:
– Hol? Hol?
Neve még 100 év múlva is benne lesz a történelemben. A tiéd; NEM.
‘Megint lebukott Nyáry Krisztián
Nyáry Krisztián évek óta tetszeleg az elhivatott és megbízható irodalomtörténész szerepében, meghülyítve a kevésbé körültekintő és kevésbé igényes embereket, pedig valójában csak egységsugarú balliberális propagandista – sosem volt más, és valószínűleg már nem is lesz. A politikai bukás után csak az eszközein változtatott, a tevékenységén és a céljain nem. Elsősorban régóta halott magyar hírességek életébe magyaráz bele olyan dolgokat, amelyeken keresztül sulykolhatja a ballib agymosást, de Papp Lacival csúnyán befürdött, mert még túl sokan élnek a közvetlen családtagjai közül, akik lebuktathatták Nyáry hazudozását. Nem beszélve az alattomos propagandájáról, amit szintén nem hagytak szó nélkül.
Nyáry Krisztián műfaja a bulvár. Csupán annyi a trükkje, hogy az ő történeteinek szereplői nem valóságshow villalakók, popénekesek, instacelebek meg dubajozásból karriert indított megyei szépségkirálynők, hanem kezdetben a magyar magaskultúrához sorolt irodalmárok. Nyáry összekacsintott az olvasóival, akik nyilván szívesen gondolják magukról, hogy amikor az iskolai tananyagból ismert, kanonizált írók és költők bulvárosított szerelmi életét olvassák, akkor tulajdonképpen magaskultúrát fogyasztanak
Ez Nyáry terméke, amellyel nagyon sok egyszerű embert hülyít be, de nem egy igénytelen magyartanárnő is odavan ezért.
A szívhez szóló történetek úgy kereteződnek, hogy észrevétlenül a kortárs woke-liberalizmus alátámasztásaiként működjenek, legyen szó homoszexualitásról, feminizmusról és az idegen felmagasztalásáról. Az íróknál, költőknél és más szereplőinél rendre megtalálja azt a főhőst vagy a feleségét, a barátját, az unokahúga apjának a féltestvérét, aki valami dicséretes dolgot csinált, és nem egyszerűen magyar.
Mindig különös hangsúly helyeződik arra, hogy a megsüvegelendő ember zsidó, sváb, tót, cigány, román, örmény vagy valami más idegen származású, esetleg homoszexuális volt. Nem lehetnek egyszerűen csak magyarok, hiszen a magyarok általános minőségben elmaradnak másoktól.
Ha valaki csak magyar, akkor az lehetőleg problémás alak, náci kollaboráns, de minimum rosszindulatú, intoleráns szereplő, aki keresztbe tesz a woke korabeli előfutárainak. Vagy esetleg homoszexuális – amit Kölcseyre akart rásütni, hadd feszengjenek a homofób magyarok, hogy a Himnuszuk szerzője egy buzi. Nyáry vérbeli író, aki nem hagyja, hogy az igazság a mondanivalója útjába álljon.
Az ügyes szakember bármiből és annak az ellentétéből is tud üzenetet gyúrni
Ugyanígy járt el Papp Lacival, a sportéletműve és emberi jelleme okán is sokak által rajongott bokszfenoménnal. Arról azonban megfeledkezett, hogy Papp Laci nem egy-két évszázaddal ezelőtti személy, akiről bármit össze lehet hordani, hiszen túl sok közeli rokona és személyes ismerőse él még ehhez a művelethez. A róla szóló Nyáry-poszt kiemelt üzenete, hogy Papp Laci, a magyarok egyik legnagyobb sportolólegendája cigány volt, vagy ha az nem is, akkor legalább félcigány. Ha az is lett volna, nem lenne jelentősége, Nyáry, a szupertoleráns woke-liberalizmus híve viszont olyan kérlelhetetlenül kattog emberek származásán, hogy arra a késő ’30-as évek Németországában is elismerően néznének.
„Az apa egyes források szerint cigány származású volt, a családi emlékezet szerint nem”
– ismeri el, de később maga sem törődik a családi emlékezettel, és tovább ragozza a hazugságot.
„A pesti külvárosok csibésznyelvét beszélte, jócskán merítve a cigány, sváb és jiddis argóból.”
Nem elég a cigány, legyen benne még egy kis sváb meg zsidó is, bármi, ami nem magyar!
„1946-ban ismerte meg a válogatott edzőjét, a 45 éves Adler Zsigmondot, az egykori légsúlyú magyar bajnokot. Adler a harmincas évek olimpiai válogatottjainak edzőjeként érte el első sikereit, ezt követően azonban származása miatt kiszorították a sportéletből. (…) A zsidó edző és sokak szerint félcigány tanítványa (…)”
Jól van, erősödik az elmaradhatatlan antiszemitizmus-vonal. Sunyin épül a párhuzam a Papp Laci cigányságát fejtegető szövegen majd várhatóan felháborodó mai és a zsidó bokszedzőt ellehetetlenítő korabeli magyarok közt. Természetesen ez a sztori is hazugság. A „sportéletből kiszorított” edző 1940-ben ökölvívó mesteredzői oklevelet szerzett a Testnevelési Főiskolán, majd 1945-ig a Budapesti Torna Kör bokszedzője volt. Erről ugyan nincs részletes adat, de más esetek sokasága alapján gyanús, hogy az Adler Zsigmond elleni intézkedések a német megszállás után kezdődhettek.
A németek ugyanis pont olyan ellentmondást nem tűrően próbálták ránk erőszakolni az ideológiájukat akkor, mint most – az ideológia változott, ők nem –, és ennek a törekvésüknek akkoriban is voltak olyan talpnyalói, mint most Nyáry Krisztián.
Papp Laci, a magyar ökölvívás legnagyobbja, Nyáry Krisztiánnak csupán propagandaeszköz (kép forrása: Facebook/Boxing History)
Megszólal a család
A bokszoló családjához kötődő hivatalos Papp László Facebook-oldal tételesen cáfolta Nyáry hazudozását, kiemelve, hogy nem először ír alaptalanul a bokszlegendáról anélkül, hogy egyszer is megkérdezte volna a hozzátartozóit. Kategorikusan elutasították, hogy Papp Laci cigány származású lenne, hiszen soha senki nem hallott erről a családban. Végezetül feltették a kérdést, hogy lenne-e jelentősége, ha bebizonyítaná valaki Papp László részben cigány származását, miután nem cigány szociokulturális környezetben nőtt fel, nem kötődött a cigány kultúrához, és nem beszélt semmilyen cigány nyelven.
Elismerésre méltó, hogy a szöveg végén mismásolás nélkül bevitték azt a jobbegyenest a folyton sunnyogó Nyárynak, amely nagyon kijárt ezért és a többi hazugságáért:
„(…) szeretnénk kinyilvánítani mélységes sajnálatunkat: Nyáry Krisztián munkásságának jelentős részét az teszi ki, hogy bebizonyítsa, nincsen olyan, hogy magyar minőség. Szerintünk viszont van. A számtalan közül az egyiket úgy hívják: Papp László.”
A tőről metszett propagandista
Nyáry Krisztián nem ma kezdte a hazudozást. Ezzel ugyan nem dicsekszik, de 1997-től 2000-ig sajtófőnökként, majd 2006–2010 között kommunikációs igazgatóként szolgált Demszky Gábor főpolgármester alatt.”
Nem akartam erről már írni, de sajnos muszáj beszélni róla.
Előszó
Édesapám azt tanította, ha csalással nyersz, akkor igazából vesztettél. Kapusként világ életemben sportot űztem a sportszerűségből, jó néhány alkalommal felbosszantva a csapattársaimat, amikor jeleztem a bírónak, amit csak én láttam, hogy bent volt a labda, és gól az ellenfélnek. De később ez átragadt a csapatra is, aztán, amikor egyszer feljuthattunk volna az első osztályba másodikként (csak az első jutott fel), mert visszalépett az egyik csapat, akkor úgy döntöttünk közösen, hogy nem élünk a lehetőséggel, mi a pályán szeretnénk kiharcolni a feljutást. (Másik évben ez sikerült is)
Azért írtam ezt a bevezetőt, mert ami az olimpiai ökölvívás körül kialakult, az finoman sem a fair play szellemében zajlik.
Tisztázzuk az elején, az algériai versenyző elindult az olimpián, és nem Imane Khelif tehet a kialakult helyzetről. Ő csak versenyezni akart. Khelif nőként tekint magára (tudom, tudom, ő algériai katona, ahol csak férfiak lehetnek – írta a mindmegettedekiköpteponthu).
Ide beszúrnám egy magyar biológus álláspontját:
„Szóval csak azt szerettem volna mondani, hogy az interszex állapotoknak semmi köze nincsen a társadalmi nemhez, a transzgender emberekhez meg a nemváltáshoz. A bokszolót nőként anyakönyvezték, nőként nevelték fel, nőként él, valamennyi versenyén nőként indult. Nem rájött, hogy „nőnek érzi magát”, nem operálták át, nem váltott nemet, semmit nem csinált. (Eleve teljes agyrém, hogy van, aki komolyan elhiszi, hogy Algéria transzokat küld az olimpiára.)”
Az is szégyenteljes, és ez elsősorban a sajtó felelőssége, hogy a közvélemény zöme szinte teljes mértékben figyelmen kívül hagyta, hogy Khelif is ember, vannak érzelmei, családja. Mintha csak Hámori Lucáról szólt volna a történet. Mintha az algériai sportoló csak egy darab rongy lenne, ami még portörlésre sem jó. Ez az igazi tragédia. Az emberiség tragédiája.
Iszonyatosan nagy a NOB felelőssége, hogy ez az áldatlan helyzet kialakult. Nem menet közben kell magyarázkodni, hanem az olimpia ELŐTT tisztázni mindenki számára, hogy ki tekinthető nőnek az adott sportágban. Aztán minden versenyző ennek tudatában indul el. (Gyanítom, igazából ők ennek tudatában indultak el, csak nekünk, az olimpia 16 napjáig ökölvívó szakembereknek okozott ez valódi meglepetést.) Tehát mind az olasz Angela Carini, mind Hámori Luca számára nem lehetett újdonság, hogy kicsoda Imane Khelif. Ha mégis meglepi volt, akkor nem tudom, milyen felkészülés állt e két versenyző mögött. A mai világban az a minimum, hogy felkészülsz a lehetséges ellenfeleidből, főleg a jobbakból.
Ha és amennyiben az olasznak és magyarnak kétségei voltak az algériai női mivoltját illetően, akkor már legkésőbb az olimpiai megnyitó után jelezniük kellett volna, hogy visszalépnek, ha Khelif indulhat a versenyen. Nem megvárva, hogy összesorsolnak-e vele.
Viszont mindketten elindultak, ezzel beleegyeztek az algériai indulásába is.
Nem akartam erről beszélni, de Luca iszonyatosan sportszerűtlenül viselkedett, olyan posztokat tett ki a saját felületeire, amiket később törölt is, és angol nyelven bocsánatot is kért ezekért. Majd a ringben is férfinak nevezte az ellenfelét.
A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy a meccs után kezet fogott ellenfelével, és sportszerűen nyilatkozott Khelifről.
Itt kellett volna a történetnek befejeződni, és akkor úgy ahogy, Hámori Luca emelt fővel távozhatott volni az ötkarikás játékokról.
De nem így történt. Az orosz vezetésű nemzetközi bokszszövetség 50 ezer dollárt ajánlott fel annak, aki veszít Khelif ellen, plusz a magyar bokszszövetség is felajánlotta az egyébként 5. helyezést elérő Hámorinak a bronzért járó pénzjutalmat.
Ekkor írta meg közösségi oldalán a szintén 5. helyezett Kovács Richárd, hogy igazságtalannak érzi, hogy ő nem kapja meg a bronzérmeseknek járó járadékot. Tehát nem azt érzi igazságtalannak, hogy Luca kap, csak azt, hogy ő nem. Ehhez nem fűznék kommentárt.
Véleményem szerint azzal, hogy Hámori Luca kiállt az algériai ellen, azzal elfogadta a szabályokat. Azzal, hogy kiállt, példaképpé vált, de ha elfogadja az extra pénzt mind az oroszok vezette nemzetközi-, mind a magyar bokszszövetségétől, azzal elveszíti példakép jellegét.
Veszíteni tudni kell, mert azzal hosszútávon csak nyerni lehet.
‘Veszíteni tudni kell, mert azzal hosszútávon csak nyerni lehet.”
Hja! 2010,2014,2018,2022,2024…..
„Az orosz vezetésű nemzetközi bokszszövetség”
oroszfóbia
Az egészséges embeeknek általában fóbiájuk van a patkányoktól
https://uploads.disquscdn.com/images/06a4aa753ef9aa67e47094f48b059c60d03477450f01b63df68460b23b3b67c7.png?w=800&h=572
Mi van Várkonyi, neked kellene a kiegészítés? A bolsevik barátaid nem loptak már eleget?