A miskolci rendezvénytől tüntetőleg távol maradtak a miskolci libsi zsidók.

Interjút adott az Indexnek Yair Ansbacher, aki a Tett és Védelem Alapítvány meghívására érkezett Magyarországra.

A Hamász elleni háború nemzetbiztonsági kérdés Izrael számára, Gáza pedig nem csupán csatatér, hanem üzenet az összes környező arab államnak és terrorszervezetnek, állítja Yair Ansbacher biztonsági szakértő és terrorelhárító. Az Izraeli Védelmi Erők (IDF) magyar származású tisztjével beszélgetett az Index, aki az elsők között látta a terroristák áttörését a gázai határon 2023. október 7-én.

Yair Ansbacher úgy véli, a közel-keleti helyzetre a nyugati, liberális demokratikus erők és a Kelet közötti globális háború részeként kell tekinteni, és ami Izraellel történik, megtörténhet Európával is. A terrorelhárító nemrég Magyarországon járt a Tett és Védelem Alapítvány meghívására, és előadást tartott az Óbudai zsinagógában és a miskolci Zsidóházban.

Milyennek látja az izraeliek lelkiállapotát a mostani háborús időszakban?

Október 7. óta szörnyű időket élünk, Izraelt nagyon érzékenyen érintik a civil áldozatok és az elrabolt túszok, és sokan szidják a kormányt, de az emberek többsége mégis folytatni akarja ezt a háborút. Sok esetben még azok az anyák is, akik már elvesztették a fiaikat vagy a lányaikat.

A médiában azért látni olyan anyákat is, akik közzétették a túszul ejtett és megkínzott gyerekeik fotóit, és követelik a megegyezést a Hamásszal.

Persze, van ilyen is, de nem ez az átlag, a média sokszor torzít. A túszok kiszabadítása mindenkinek fontos, de az izraeliek 90 százaléka pontosan érti, hogy nem szabad alkut kötni terroristákkal. Túl sok mindent áldoztunk már fel, a korábbi túsztárgyalások nem jártak sikerrel. Gondoljunk a 2006-ban túszul ejtett Gilád Shalit esetére, akiért több mint ezer terroristát adott cserébe Izrael. Közülük került ki Jahja Szinvár, a Hamász egyik jelenlegi vezetője, az október 7-i mészárlás egyik kitervelője. Persze sokan mondanak sokfélét, de nem hiszem, hogy a miniszterelnök végül belemegy az alkuba. Az izraeliek most meg akarják változtatni a történelmet, amihez az kell, hogy egyszer és mindenkorra megsemmisítsük a Hamász-rezsimet.

És ez mennyiben fog új helyzetet teremteni, ha Irán van ezeknek a terrorszervezeteknek a hátterében?

Egyrészt, ha Gázát nem a Hamász fogja irányítani, akkor az összes erőnket északra, a Hezbollahra tudjuk összpontosítani, stratégiailag nagyon fontos, hogy ne legyünk több front közé kényszerítve. De ennél lényegesebb a pszichológiai hadviselés. Iránnak, Egyiptomnak, Jordániának és Szíriának is látnia kell, hogy eltökéltek vagyunk. Most még azt figyelik, hogy október 7. egy véletlen hiba vagy tartós gyengeség volt-e, ami őket is felbátoríthatja egy esetleges támadásra.

Ezért ez a háború nemzetbiztonsági kérdés Izraelnek. Gáza pedig nemcsak csatatér, hanem üzenet az összes környező arab állam és terrorszervezet számára. A Nyugat ezt mindig elfelejti, de a Közel-Keleten csak az erő számít. Van egy arab kifejezés, a hudna, amit tévesen békének szoktak fordítani, de ez valójában fegyverszünetet jelent, és akkor alkalmazzák, amikor az ember gyenge, és erőt gyűjt az újabb harchoz. A béke mást jelent Nyugaton, mint a Közel-Keleten. A dzsungel közepén csak egy üvöltő oroszlán tud rendet csinálni.

És mi lesz a háború után Gázában? Az embereket nem lehet kiiktatni. Mi a biztosíték arra, hogy a Hamász után nem jön létre újabb terrorszervezet a térségben?

Az emberekkel nincs probléma, és ha látják, hogy a Hamász meggyengül, akkor már nem fogják őket támogatni. Tényleg fontos látni, ez egy másfajta gondolkodásmód. Ez a félelem kultúrája, ahol mindig az erősekkel tart az ember, és sosem mondja ki, amit valójában gondol. Ha valaki most kritizálja a Hamászt, három perc múlva felkoncolják az egész törzs előtt. De ha a Hamász meggyengül, és már ez folyamatban van, akkor elpártolnak tőlük az emberek.

Izrael újra az irányítása alá fogja vonni a területet?

Sokféle forgatókönyv lehetséges, de úgy gondolom, hogy egy évig biztosan jelen lesz Izrael az övezetben. Biztosítani fogjuk a civilek ellátását, és közben felszámoljuk a Hamász utolsó sejtjeit is.

És mi a helyzet Európával és Amerikával? Ön szerint mi az oka az egyre erősödő Izrael-ellenességnek?

Izrael sosem túl népszerű. De a britek például elég jól ismerik az arab kultúrát, ők értik Izraelt. Más kérdés, milyen politikát tudnak folytatni úgy, hogy gondolniuk kell a szavazóikra is. És egyre több muszlim él a nyugati országokban. Trump vagy az önök miniszterelnöke például érti, hogy ami Izraelben folyik, az a globális muszlim dzsihád fenyegetés része.

Segítene, ha Trump lenne a következő amerikai elnök?

Természetesen. Ha a Nyugat legfontosabb vezetője, az Egyesült Államok elnöke egy gyenge ember, az befolyásolja a globális erőviszonyokat. És ez nem csak Izraelt érinti. Ennek hatását láthatjuk Kínában, Észak-Koreában, Törökországban, Iránban és Oroszországban. Ezek a nemzetek kihívást jelentenek az USA-nak és a Nyugatnak, és senki se higgye, hogy habozni fognak, ha van lehetőségük elfoglalni a világ trónját. Az a legjobb a világnak, ha a Nyugat erős, és ez nem háborúk szításáról, hanem épp a felelősségről szól.

Politikai szempontból mennyire veszélyes Izraelnek, hogy nem népszerű?

Senkinek sem tesz jót, ha politikailag diszkriminálják, félrelökik, kis ország vagyunk, és mindenkivel jó kapcsolatokat kell ápolnunk, de azt hiszem, ebben a konkrét háborúban valami másról van szó. Ez nem diplomáciai kérdés. Lehet különböző neveken nevezni, de végül is ez az antiszemitizmus régi csúnya arca más formában.