Hogyan kell felkészíteni egy nagyvárost a kánikula napjaira?

„Az idei tíznapos hőségnek a meteorológiai, hygiéniai, gazdasági, vízellátási, ideggyógyászati, kozmetikai, jajgatástani s egyéb tanulságain kívül még városrendezési következései is vannak. Rendezni kell a fővárost, ezt a kopár kőrengeteget. Mindenek előtt ki kell szélesíteni az utcákat; a Dob utcából például olyan széles utat kell csinálni, mint az Andrássy-út. A kiszélesített utcákon platán és gesztenyefákat kell ültetni, két sorban, de nem csemetéket, hanem egyszerre öreg ötvenéveseket. A tereket meg kell szaporítani. A szorosan egymás mellett álló házak, illetve kőskatulyák közül minden másodikat ki kell emelni s a városon kívül elhelyezni. A megmaradt házakat, illetve kőkemencéket kis kertekkel kell körülvenni, hadd legyen a kőkockák tengerében számos termőföldsziget s azon zöld pázsit. A terek közepén s a házak körüli kis kertekben szökőkutakat kell létesíteni. A megmaradt házak felső emeleteit le kell bontani, hogy egy ilyen kőkatlan általában ne legyen magasabb kétemeletesnél. Az udvarokat fásítani kell. Kőburkolat helyett ajánlatos a faburkolat. Alapelv: a kemencében mégis csak inkább való kenyeret sütni, mint lakni benne. Különben is Pestnek legalább a felét át kell tenni Budára. Mindez helyes védekezés a jövő évi meleg ellen. A munkálatok szükségességéhez nem fér kétség. Csupán a megkezdésük időpontja lehet vitás. De minél előbb, annál jobb. A legcélszerűbb időpont — 1820 lett volna. Sajnos azonban, hogy dicső elődeink, mikor ezt a szép fővárost építeni kezdték, egyetlenegy, de annál súlyosabb tévedésbe estek: a földrajzi tudományuk még kissé hiányos volt, azt hitték, hogy a Murman partokon vagyunk. — E miatt a kis tévedés miatt válik a pesti ember nyáron minden reggelre hamuba sült pogácsává.”

Cikkünk az 1928-as magyarországi hőhullámról: https://bit.ly/1928_kanikula

(Fotó: Nők és férfiak nyári viseletben a városligeti Vajdahunyad várához tartozó jáki kápolnánál, 1928. Forrás: Fortepan)