Idén Miskolcról indultak el a 22. ifjúsági gyalogos zarándoklat résztvevői Máriapócsra kedd kora délután egy bőséges tábori ebédet követően, a szirmai görögkatolikus templomtól, hogy egy egyhetes, testet és lelket próbára tevő út után szombatra megérkezzenek a hagyományos, görögkatolikus pócsi Nagybúcsúba. Az út során erőfeszítések és lemondások közepette felkészülve arra, hogy lerakják lelki terheiket az Istenszülő Szűz Mária ikonja előtt.

Az immár több mint két évtizedre visszatekintő zarándoklat minden évben más-más településről indul, az elmúlt években volt már kiindulópont többek között Tokaj, Szikszó, sőt Nagyvárad is. Miskolc sem először fogadta az ország számos részéből érkezett ifjú zarándokokat, a mostani apropója, hogy idén ünneplik a Miskolci Egyházmegye jogelődje – a Miskolci Apostoli Exarchátus – megalapításának századik évfordulóját. Az indulások helye változik, de a cél mindig ugyanaz, megérkezni az Istenszülőhöz.

A Görögkatolikus Ifjúsági Gyalogos Zarándoklatot 22. alkalommal szervezte meg a Miskolci Egyházmegye Görögkatolikus Ifjúsági Fóruma, Orosz Atanáz a Miskolci Apostoli Exarchátus püspöke védnökségével és nem utolsó sorban személyes részvételével.

A püspöktől az elindulás előtti percekben megtudtuk, hogy ez egy „16+-os” rendezvény, elsősorban a tizenhat év fölöttiek jelentkezését várták, nem utolsó sorban tekintettel arra, hogy milyen fizikai igénybevétellel jár egy ilyen egy hétig tartó zarándoklat, még úgy is, hogy egyes szakaszokon most buszos rásegítés is lesz. Ezt a kánikula indokolja, nem véletlenül adták ki erre a hétre a Vörös kód elnevezésű riasztást is. Nem cél, hogy az ifjú zarándokok, vagy lélekben fiatal kísérőtársaik rosszul legyenek ezen az embert próbáló úton, amelynek számos állomása van a szombati megérkezésig, Berzéktől Hernádnémetin át Tiszadobig. Amiket Hajdúdorog, Újfehértó, Nagykálló és Napkor követ, mielőtt megérkeznek a célállomásra Máriapócsra.

Orosz Atanáz elmondta, több mint háromszázötven előzetes regisztráció érkezett a zarándokoktól, a szirmai görögkatolikus templom kertjében az indulás előtt mintegy háromszázan fogyasztották el az egyházközség hívei által főzött finom ebédet. Mindig vannak lemorzsolódók is, de olyanok is szép számmal, akik menet közben csatlakoznak. A püspök úgy véli, érkezéskor akár a négyszázat is megközelítheti a zarándokok száma.

Molnár Ádám szerint azok jönnek el egy ilyen zarándoklatra, akik ki szeretnék használni ezt a lehetőséget akár arra, hogy a kegyhelyen vagy út közben Szentgyónáshoz járuljanak, vagy arra, hogy beszélgessenek komolyabban másokkal, avagy bensőjükben elcsendesedjenek, imádkozzanak, lerakják terheiket.
– Azt gondolom, hogy minél többet teszünk bele a mi részünkről, annál többet kapunk mi is vissza az Istentől – mondta Ádám.

A könnyező Madonna története

A pócsi kegyképet 1676-ban Csigri László máriapócsi bíró készíttette fogadalomból és hálából, a török rabságából történt szabadulásának emlékére. A képet Papp Dániel helybéli görögkatolikus lelkész öccse, Papp István festette 6 magyar forintért.

Ezt a bíró nem tudta kifizetni, így az ikont egy tehetősebb polgár, Hurta Lőrinc vásárolta meg és ajándékozta a templomnak. Valószínűleg ő íratta a kép aljára orosz nyelven a következő szöveget: Én, Isten szolgája állíttattam fel a képet vétkeim bocsánatára..

1696. november 4-én , miközben a kis fatemplomban Papp Dániel lelkész a Szent Liturgiát végezte, Eöry Mihály pócsi földműves arra lett figyelmes, hogy az ikonosztázon elhelyezett Istenszülő-ikon mindkét szeméből bőségesen folynak a könnyek. A rendkívüli esemény csodálattal töltötte el a jelenlevőket. A könnyezés két hétig szünet nélkül tartott, majd kisebb megszakításokkal egészen december 8-ig. A korabeli feljegyzések szerint a könnyezés utolsó napján olyan hideg volt, hogy a kehelyben a bor és a víz megfagyott, de Mária könnyei ekkor is bőségesen hullottak.

1696. december 8-án jelent meg Pócson kíséretével a Tisza vidékre vezényelt császári seregek főparancsnoka, gróf Corbelli tábornok. Megvizsgálta a táblakép épségét, s a lefolyó könnyeket egy kendővel maga szárította fel. A vizsgálatot másokkal is elvégeztette 300 ember jelenlétében, akik között lutheránusok és kálvinisták is voltak. Az egyházi vizsgálatot Fenessy György egri püspök rendelte el. Az 1696. december 26-án megkezdett tanúkihallgatások jegyzőkönyvei 36 katolikus és protestáns tanú egyértelmű vallomását tartalmazzák a könnyezés hitelességéről. Corbelli tábornok sajátkezű nyilatkozatot küldött az egri püspöknek, a császárnak pedig jelentésében számolt be a könnyezés csodájáról. A kihallgatások jegyzőkönyveinek eredeti példányai a bécsi Szent István-dóm levéltárában voltak, ma a Budapesti Egyetemi Könyvtár Hevenesi-gyűjteményében őrzik őket.

Fenessy György egri püspök engedélyezte a tanúvallomások jegyzőkönyveinek közzétételét, kijelentve, hogy Pócs görögkatolikus temploma Mária csodás könnyezésének színhelye volt.

Az esemény híre az akkori viszonyok között is gyorsan terjedt, s hamarosan eljutott Bécsbe. I. Lipót osztrák császár és magyar király a történtek alapján – és felesége, Eleonóra császárné kívánságára – elrendelte, hogy a könnyező képet szállítsák a császári városba.

A képet a könnyezés után állandó katonai őrizet alatt tartották a pócsi fatemplomban. A helyiek mindenképpen meg akarták akadályozni a kép elvitelét, de a császári döntés végrehajtói ellen semmit nem tudtak tenni. A kegyképet 1697. március 1-jén 150 lovas katona sortüze mellett levették az ikonosztázionról. Július 4-én érkezett meg a kegykép Bécsbe, körmenetekkel vitték egyik virágdíszbe öltözött templomból a másikba. Közben Európa keresztény népeinek hadserege Savoyai Jenő herceg vezetésével török elleni ütközetre készült. A kegyképnek a Szent István vértanúról elnevezett dómba történő végleges elhelyezése napján, 1697. szeptember 11-én Jenő herceg Zentánál döntő vereséget mért a törökökre. Lipót császár 1701-ben Pócsnak adott bullájában maga is tanúsítja, hogy 1697-ben Európa keresztény népeit a pócsi Mária csodatevő erejébe vetett hit késztette imára, és a bécsiek ennek tulajdonították a győzelmet.

Az eredeti pócsi könnyező kegykép a bécsi Stephansdom déli oldalhajójának XVI. századi márványbaldachinja alatt, művészi oltáron kapott méltó elhelyezést, ahol azóta is nagy tisztelettel őrzik. A gyertyák és mécsesek százai égnek állandóan a kép előtt.

II. Rákóczi Ferenc 1703-ban 100 pontba foglalta össze a nemzetünket ért fájó jogtalanságokat . A kéziratot az egri káptalani levéltár őrzi. Ennek 90. pontjában sérelmezi a pócsi kegykép Bécsbe szállítását és vissza nem hozatalát.

A pócsi fatemplomban a Mária-ikon helye évekig állt üresen.

Már a kép Bécsbe szállításakor, útközben is számos másolat készült a csodás képről, nem is tudni hány darab, mert nemcsak templomok, hanem magánszemélyek is hozzájuthattak. Hazánkban – többek között – Egerben, Budapesten, Esztergomban (a Bakócz-kápolnában) őriznek egy-egy másolatot. Ausztriában egyébként hét templom birtokol egy-egy képet. Németországban és Svájcban is van néhány másolat. Egy ilyen másolat került az eredeti kép helyére Máriapócson is. A mostani kép eredetéről kétféle változat is szól:

Az egyik szerint még a kép Bécsbe való átszállításakor készítettek egy másolatot a Kassa melletti Bárcán, a jezsuiták kolostorában. Festőjét nem ismerjük.

A másik változat szerint a pócsi görögkatolikus paróchus a császárhoz intézett beadványában a kép visszaadását kérelmezte. Az uralkodó ezt rossz néven véve, az egri püspökhöz intézett leiratában ígéri, hogy az eredeti képről másolatot készíttet, s azt a pócsi görögkatolikus templomnak ajándékozza. A kegykép másolata Telekessy István egri püspök intézkedésére készült el, s ez került a pócsi templomba.

Sem az eredeti kép, sem a róla készült másolatok a továbbaikban nem könnyeztek, kivéve azt, amelyiket Pócsra visszavittek. 1715. augusztus 1-jén Papp Mihály fiatal paróchus a reggeli istentiszteletet végezte, amikor Molnár János kántor észrevette a kép könnyezését. A csodás jelenség hírét futár vitte Kállóba, Bizánczy György helynökhöz. Az augusztus 1-jén, 2-án és 5-én több órán át tartó könnyezést sok százan látták. A könnyezést követő napokban Erdődy Gábor Antal egri püspök hivatalosan kivizsgáltatta az eseményt. A szemtanúk vallomásának jegyzőkönyve kétséget kizáróan bizonyítja a könnyezés valódiságát.

A máriapócsi kegyhely újabb nevezetes eseménye, a kegykép harmadik könnyezése 1905. december 3-án kezdődött. P. Gávris Kelemen szerzetes atya – a kegykép őre – zarándokokat vezetett a templomba. Amikor a kép foglalatát kinyitotta észrevette, hogy a Szűzanya arca a szokottnál sötétebb, jobb szeméből könnycsatorna húzódik le az arcon, ami egy könnycseppben végződik. A könnyezés december 19-ig folyamatosan tartott, majd december utolsó két napján is, összesen 18 napig. A könnyezés tényét egyházi és világi vegyesbizottság ellenőrizte, s megállapította a könnyezés valódiságát. A könnyeket felfogó selyemkendőt kicsiny foglalatban a templom falára függesztették, ma is ott található a kegykép alatt.