GESZTI PÉTER:
Olvasom iparági kollégám, Pataky Attila visszaemlékezéseit, miszerint ő hatvanháromezer éve született a paleolitikum idején, több életet is leélt, járt a saját sírjánál, és gyakran elviszik az ufók.
Irigylem ezekért a mozgalmas életekért, de felhívom figyelmét, hogy én nemcsak „Álmodtam egy világot magamnak”, hanem tárgyi bizonyítékkal is tudok szolgálni korábbi életeim és párhuzamos valóságaim kapcsán – lásd a mellékelt képet! Máig jól emlékszem például a honfoglalásra, amikor ez készült.
Délután öt körül lovagoltunk be törzsemmel – Vereckénél. Szoros volt. Mármint a verseny a többi törzzsel, hogy ki hol foglaljon aztán magának telket. Az ingatlan már akkor is nagy biznisz volt, főleg belterületen, csodaszarvassal, közművel. A Nyék, Megyer, Keszi, Gyarmat, Tarján, Kér, Jenő, Kabar törzsek mellett nekünk is jutott némi gyepü, lapu, gongyola. Mint az köztudomású, a Geszt törzs emlékét hordozza ma is Geszt település neve. Megjegyzem, a geszt amúgy a faanyag legértékesebb része, majdnem oly kemény, mint az őszinte rakenroll. A szíjács és a bél között található, anyagát a fa elhalt sejtjei alkotják.
Élettartama nagyjából tízszerese a szíjácsénak, lélekvándorláshoz kiváló alapanyag. Ami a tényeket illeti, az is közismert, hogy Anonymus a mi leírásaink alapján készítette el historikus művét „A magyarok viselt dolgairól” – Geszti Hungarorum címmel, bár én javasoltam neki egy másik címet, amit jobban lehet énekelni. Ez így szólt (volna): Minden jót, Szkítia! Amúgy a képen mögöttem jó öcsém, Àlmos látható éppen èbren, akinél senki nem tudta jobban puhítani a húst nyereg alatt. Ez később a tartárjárás idején nagyon jól jött volna, mert a tartárok nem adtak enni senkinek. A mongolok skótok lennének?
Na, de vissza 895 szép tavaszi délutánjára! Öcsémmel jól megvoltunk kezdetben, menet közben bevezettük a kettős fejedelemséget, én lettem a kende, ő a gyula. Vagyis ő foglalkozott a hadügyekkel és a rezsivel, én meg a propagandával, amit a szakralitás kaftánjába öltöztettünk, és amikor kilovagoltunk a pusztába, mindig szólt a Pogány Induló. Nem volt olcsó mulatság, főleg a tűzijáték, de szerette a nép, ezért nem bánta, hogy a kalandozásokkor rabolt vagyon később elveszítette törzspénz jellegét. A régi szép idők! Csak hát utána jött Géza, Pista meg a keresztények, oszt jól elrontották a bulit.
Én jobbnak láttam illegalitásba vonulni, mert sok volt a rovásírásomon, öcsém pedig Koppányra magyarosított, de aztán elvesztette a fejét. Meg a kezét. Meg a lábát. Na, ennyit mára a legendás házibulikról, Attila! A többi bizonyítékot is hozom hamarosan a Geszti Sixty Aréna koncerten, januárban.
2024.08.14.
Szégyellhetik magukat valamennyien