Az új amerikai szépség, matematikus és katona

Magyar nyelv miatti teljes megsemmisítése a hang útjának
*

A levegő útja a beszéd során

A beszédképzéshez mindenekelőtt levegőre van szükség: a beszédhangok ugyanis a tüdőnkből kiáramló levegő részecskéinek mozgása révén jönnek létre. A levegő a tüdőből a légcsövön keresztül jut a gégébe, amelyben a hangszalagok helyezkednek el. A hangszalagokat izmok segítségével állíthatjuk különféle helyzetekbe, amelyek révén befolyásolják a levegő áramlását. A gégét elhagyva a levegő a garatba jut. A garatból két másik üreg nyílik: a levegő a szájüregen vagy az orrüregen keresztül távozhat. A francia nyelv ,,orrhangú” magánhangzóinak ejtése közben pedig az orr- és a szájüregen egyszerre áramlik ki levegő.

A legtöbb hang a szájüregben nyeri el végső formáját: itt történik az artikuláció. A szájüregben található hangképző szervek mozgatásával különféleképpen módosítjuk a levegő áramlását. A mássalhangzók képzésekor a hangképző szervekkel különféle akadályokat állítunk a levegő útjába, míg a magánhangzóknál a szájüregben olyan szűkületet hozunk létre, amely nem akadályozza a levegő szabad kiáramlását.

A hangszalagok nem vékonyka szalagok vagy ,,szálak”, hanem vaskos izmok, amelyek a levegő áramlásának irányára merőlegesen, tehát vízszintesen helyezkednek el. A hangszalagok elülső vége a pajzsporchoz (ádámcsutkához) tapad, hátsó végüket azonban izmok segítségével el tudjuk távolítani egymástól.

Amikor zöngét képzünk, a hangszalagokat lazán összezárjuk, így elzárjuk a kiáramló levegő útját. A levegő nyomása addig nő, amíg az útjában álló rugalmas hangszalagokat szét nem nyitja. A hangszalagok ezután újra összezáródnak, a levegő újra szétnyitja őket, és így tovább: ez az igen gyorsan zajló folyamat a hangszalagok rezgése. A hangszalagrezgés a köztük áramló levegőt is rezgésbe hozza: ennek a levegőnek ezt a szabályos rezgését nevezzük zöngének.

Zöngétlen hangokat a hangszalagok többféle elhelyezkedésével is létrehozhatunk. A legtöbb zöngétlen hangot úgy képezzük, hogy a hangszalagok hátsó végeit eltávolítjuk egymástól, ezáltal háromszög alakú rést hozunk létre. Ezen a résen a levegő akadálytalanul áramlik keresztül, így nem keletkezik hang. A zöngétlen hangok többsége a szájüregben ,,születik” – ott állítunk akadályt a levegő útjába, amely megzavarja a levegő áramlását, ennek eredményeként jön létre a beszédhang.

Ha a hangszalagok között csak igen szűk rést hagyunk, h hangot ejtünk. A h nagyon halk hang; ez az oka annak, hogy több európai nyelv helyesírása is őriz olyan h betűket, amelyek egy korábbi, mára ,,eltűnt” h hang nyomát jelölik.

Zöngés hangok ejtésekor a hangszalagok zárva vannak, há hang ejtésekor elöl zárva vannak, hátul kicsit eltávolodnak egymástól, zöngétlen hangok ejtésekor elöl zárva vannak, hátul jobban eltávolodnak egymástól.
A hangszalagok állása zöngés hang, h hang és zöngétlen hang képzésekor, ahogyan a garat felülnézeti képén látható

A szájüreg

A legtöbb beszédhang végső formáját a szájüregben, az artikuláció során alakítjuk ki. A szájüreg részeit az ajkak, a fogak, a szájpadlás, az ínyvitorla, valamint a nyelv alkotják. A szájpadlást három nagyobb részre szokták felosztani, mivel a hangok többségét ezen a viszonylag nagy területen ejtjük: a fogak mögötti részt fogmedernek nevezik, emögött kezdődik a kemény szájpadlás boltozata. A kemény szájpadlás mögött helyezkedik el a lágy szájpadlás, amely az ínyvitorlában végződik. A hangképzésben a legaktívabb szerepet a nyelv játssza.

Ezeket a hangképző szerveimet a tüzijátékkal ünneplő Magyarország születésem óta csonkította, bontotta le, tüdőnyomogatással nem engedve a hangom többszöri elvétele, nemi gyalázása mellett a világnak, hogy a hangszálaimban terjedjen a levegő. Minden részemet megszüntette a Hunnia elmeosztály Müller Péter Sziámival.