Olvasói levelet közölt 1954 augusztusában az Észak-Magyarország, ebből megismerhetjük, milyen lehetett a strandolni annak idején Miskolctapolcán.
Gyakran járok a tapolcai strandra s hallom a zenés üzeneteket a hangszórón. Ezek a dalok száz év előtti verklire emlékeztetnek. Recseg-ropog a hangszóró, alig lehet érteni. Miért nem lehet új lemezeket beszerezni?
– vetette fel ötletként Berényi József miskolci lakos 1954-ben, a levél augusztus 20-án jelent meg az Észak-Magyarországban.
Hetven évvel nem csak az említett ötletet vetette papírra az olvasó, volt még több is: „Tekintettel arra, hogy a fürdőtelep órája nem működik, helyes lenne, ha óránként bemondanák a pontos időt, mert nincs mindenkinek órája, vagy ha van is, nem visszük magunkkal a vízbe. Az új medence helyéről kitermelt földdel jó lenne feltölteni a kerékpármegőrző melletti gödrökét, ezzel egyben nagyobbodna a kerékpármegőrző-hely is” – tanácsolta.
Kedves, kellemes hely
Az is felmerült benne, hogy a népbolt előtt található kis tó, amely korábban (az ő ifjú korában) a fiatalság kedvelt helye volt, ahol korábban állt a hattyúk háza is, megérdemelné, hogy rendbe hozzák. Mint fogalmazott, ki kellene tisztítani a sok szemetet és piszkot, amit a víz belehordott, s igen kedves, kellemes hely válna ismét belőle.
„A zöldséges bolt mellett a ládákban állandóan romlik, bűzlik egy csomó zöldáru. Ez egészségtelen is és nem kellemes látvány az arra sétálóknak és a vásárlóknak. Javaslom, ha az áru másod- vagy harmadosztályúvá válik, adják el inkább olcsóbban, mintsem hogy megrothadni hagyják” – olvashatók az ötletek a hetven évvel ezelőtt megjelent újságban.