Miért ne lehetne felelős egy fiú az apja tetteiért?

Idén megjelent Zoltán Gábor új könyve, az Ólomszív. A nyilas korszakot megrázó hiteleséggel bemutató Orgia után visszatérünk a 12. kerületbe, azon belül pedig a Városmajor utcába. Mi lett a sorsa a Városmajor utca 37-ben álló nyilasháznak, a Moskovits-villának (Moskovits Miklós tulajdonos után)? Kik voltak Klára és Tamás, az Ólomszív főhősei, akiket 1944 karácsony estéjén kivégeztek a 12. kerületi nyilasok? Mit rejt a nyilasházmester-toposz? Keresték-e és felelősségre vonták-e a háborút követően a feljelentőket, akik feldobták bujkáló zsidó ismerőseiket, szomszédaikat? Mi hajtotta jobban a nyilasokat, a zsidók gyűlölete vagy a haszonszerzés?

Az elmúlt években több közismert ember felmenőjéről derült ki, hogy szerepük volt a nyilas rémtettekben. Miért jöttek most elő ezek az ügyek, és miért nem ismeri az elit szüleik, nagyszüleik bűneit? Mit tehetnek a fiúk, apáik és nagyapáik bűneiről? Sok ma élő közemberben és politikusban tovább él a nyilas nagyapja és apja öröksége? Mi van ráírva Sulyok Tamás arcára? Miből jön a fasiszta ember? Az 1945 utáni rendszer miért félt jobban a liberálisoktól, mint a nyilasoktól? Miért fenyegetheti erőszakkal Toroczkai László a 12. kerület újonnan megválasztott polgármesterét? Zoltán Gábor írásai ihlették a nyilasokról szóló filmünket: A gyilkosok emlékművét