Orbán a 2036-os olimpiáról: Néhány mobilcsarnokot kell fölhúzni meg elbontani, és jó napot

Elégedetlen Orbán Viktor az olimpiai eredménnyel, de ez nem a „libsi elégedetlenség”, hanem építő, keresztény hagyományokon alapuló elégedetlenség – derült ki abból az interjúból, amelyet a kormányfő adott kedvenc lapja, a Nemzeti Sport főszerkesztőjének, a Puskás-ügyi nagykövetnek, Szöllősi Györgynek.

• Orbán szerint Magyarországnak továbbra is a tíz között kell lennie a nyári olimpiai éremtáblázatokon.
• A 2036-os olimpiát megrendezhetné Budapest, ha akarná, nagy lehetőséget szalasztott el azzal, hogy a 2024-est végül nem pályázta meg – bár nem tisztázta, miért nem vállalta akkor a kormány a Momentum által kezdeményezett népszavazást és miért mondott inkább le az egészről.
• John Lennon Imagine című száma olyan világot takar, amilyenben Orbán nem szeretne élni.
• Csalódás, hogy a vízilabda-válogatott negyedik lett, az öttusázó Gulyás Michelle aranya példamutató, Milák Kristóf korszakos zseni, akit hagyni kell a maga útját járni.
• A magyar sport érdeke, hogy a szomszédok is sikeresebbek legyenek, Közép-Európának, nem csak az olimpián: hasznos lenne, ha „a futballban, és egy vagy két ligába szerveződne Közép-Európa, mindig ott lenne két-három csapat a BL-ben a régióból.”

Nyolc aranyérmet várt Orbán Viktor az olimpián, ebből végül hat lett, ami tisztes helytállás, ám a kormányfő szerint kevésen múlt, hogy több legyen. Például, ha „nem egy férfiszerű ellenféllel kell verekednie, megküzdenie a mi lányunknak, Hámori Lucának, akkor ott éremközelben, sőt a dobogó tetején is állhattunk volna” – vette elő ismét a végül aranyéremig jutó Iman Helif elleni mérkőzését tőle megszokott genderpolitikai hangnemben.

„Én még abban a világban születtem, és Magyarország még abban a világban is van, ahol úgy tudjuk, hogy az ember vagy férfi vagy nő. Nyugaton már úgy gondolják, hogy az ember nem bináris lény… Hanem akkor micsoda? Itt óriási bajok vannak, kérem.”

De nem csak nemi fronton vannak bajok a kormányfő szerint, hanem a nemzeti identitás terén is, legalábbis globálisan:

„Ha nem vetjük meg a lábunkat, és nem állunk a sarkunkra, akkor felforgatják azt a világot, amiben a leginkább emberhez méltó életet lehet élni, ahol a nő nő, a francia francia, a magyar magyar, az amerikai meg amerikai.”

Lennon dala marxista hitvallás, a magyarok hátrányból győznek

Elsőre váratlanul nekiment John Lennon békehimnuszaként elhíresült Imagine című számának, amely a mostani olimpián egy strandröplabdás konfliktust simított el.

„Himnuszszerűen bukkant föl egy-egy olimpiai helyszínen is. Elolvasta már valaki annak a szövegét?” – kérdezte Orbán, amit Szöllősi György meg is válaszolt: „Egy marxista hitvallás.”

Orbán Szöllősi közbeszúrása után folytatta: „Én eleget tettem Lennon fölkérésének: elképzeltem azt a világot, amiről énekel, és nem tetszett. Nem akarok olyan világban élni. Mindig is volt az európai vagy a nyugati ember világában egy önpusztító hajlam, ami a természetes nemzeti, nemi, vallási identitást és kötődést nyűgnek érezve le akarta rúgni, és másokat is meg akart győzni, hogy rúgják le ők is. Természetesen mindenki úgy él, ahogy akar. Ha valaki ezeket le akarja rúgni magáról, rúgja. De itt másról van szó. Világméretű kampány zajlik az értékeink ellen.”

A magyarok hátrányból nyernek

A sport apropóján, de a fentihez hasonlóan általánosabb világnézeti megfejtésekhez Szöllősi György alákérdezései is segítették Orbánt: „Vajon mi megengedhetnénk magunkat egy ilyen botrányos döntést házigazdaként?” – kérdezte Szöllősi a Szajna szennyezettségével kapcsolatban. Orbán távolabbról kezdte a választ: a magyarok mindig hátrányból indulnak. Például, amikor a franciák túllépték a közösen vállalt hiányküszöböt, „akkor megkérdeztem Juncker elnök urat, ugye, minden országgal szemben lépéseket foganatosít az unió? Mi lesz a franciákkal? A franciák a franciák, ott nem lesz szankció, ez volt a válasz… Nem szabad azt hinnünk, hogy a világban a nemzetek azonos elbánásban részesülnek.”

Orbán szerint így van ez a sportban is: „ritka az a sportág, ahol olyan szinten tudjuk magunkat képviselni, hogy fair elbánásban legyen részünk, esetleg kedvező közegben lépjünk pályára. Mi általában hátrányból kezdünk, és onnan nyerünk.”

Mindezek ellenére szerinte Magyarországnak a tíz között kell lennie a nyári olimpiai éremtáblázaton – 187 aranyával az ország a kilencedik, és az összes érmet tekintve is ennyi, de egyre több ország vesz részt, megjelennek korábban csak néhány ország által űzött sportágban új szereplők, a pozíció Dél-Korea, Kanada, Ausztrália jön föl és jönnek új sportágak is, amelyek új szereplőket hoznak be.

A kerékpár és a magyarok között rejtélyes kapcsolat van

Orbán szerint ezekben is jelen kell lennie az országnak – és velodromokat is hiba volt nem megépíteni, most kellene belőle legalább három. Kerékpárban Vas Blanka és Valter Attila eredményeit – meg nem nevezve a sportolókat – rögtön az egész nemzet kontextusába helyezte: „Azt mutatja, hogy van valami nehezen megfogalmazható rejtélyes kapcsolat a sportág meg a magyarok között.”

Az úszásnál kitért Milák Kristófra: a pillangó százon és kétszázon ezüstöt és aranyat nyerő sportolóról elmondta, hogy beszélt vele és a beszélgetésen világossá vált számára, hogy „olyan zseni, akin nem lehet eligazodni, és nem is kell.”

Egészében a szerepléssel az elégedetlenség ellenére – például, hogy a kajak-kenusok sok érme között nincs arany – mégis elégedett: amikor az olimpia zárónapján Gulyás Michelle befutott, és megnyerte a viadalt, akkor a gyorsértékelést elküldtem a sportállamtitkárnak, SMS-ben. Ez egy szóból állt, így hangzott: „Maradhat.”

Mármint a helyén a sportállamtitkár, Schmidt Ádám, akivel a kormány a következő olimpiai ciklusnak is nekifut. Orbán szerint nem spórolni kell a forrásokkal, hanem racionálisan elkölteni a pénzeket.

2036-ban lehetne olimpia Budapesten, ha a város akarná

Bár az olimpia anyagi megtérülése minden rendezvény után kérdés – a tervezettnél mindig jóval nagyobb a rá fordított összeg és nehéz kiszámolni, mennyit hoz közvetve, nem is beszélve a létesítmények későbbi használatáról – Orbán szerint minden adott hozzá, hogy Budapesten legyen olimpia, feltéve, ha a főváros akarja.

A kormányfő felidézte a 2024-es pályázatot, amelytől a kormány elállt. Nem idézte fel, hogy miért, így nem említette meg a Momentum által kezdeményezett népszavazást sem, amelyet a kormány inkább nem vállalt, hanem helyette azonnal lemondott a pályázati tervéről. (A kormányfő arról nem beszélt, mi lett volna, ha nyer és egy legalább párizsihoz hasonló 10 milliárd eurós összeget kellett volna előteremteni a rendezvényhez.)

„Az aranykapu ki van nyitva, csak át kéne bújni rajta. Már most is itt volt, már elhozhattuk volna a mostanit is, de a 36-osat, ha akarjuk, el tudjuk hozni.” – jelentette ki. Ehhez szerinte minden adott: „Nincs a világon még egy olyan ország, amelynek annyi, az olimpiára alkalmas és kipróbált létesítménye lenne modern verzióban, mint Magyarországnak. Atlétikai stadion, a Puskás Aréna, itt ülünk most a Duna Arénában. Mindenünk megvan.” Orbán szerint már csak

„néhány mobilcsarnokot kell fölhúzni meg elbontani, és jó napot.”

Az olimpia azonban Budapest döntésén múlik – tolta rá a felelősséget az ellenzéki vezetésű fővárosra, amely – sok önkormányzathoz hasonlóan – részben a kormányzati elvonások miatt van nehéz helyzetben, ahogyan ezt esetenként kormánypárti polgármesterek is elismerik.

Orbán szerint egyébként is nagy esélyt szalasztott el az ország a 2024-es olimpia megpályázásával, mert a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke, Tomas Bach nem indul újra, pedig ő nagy barátja volt Magyarországnak, elismerte Magyarország sporttörténelmi eredményeit és az olimpia iránti elkötelezettségét.