Mély fájdalommal tudatom, hogy ma hajnalban édesapám Brády Zoltán 83- évesen elhunyt , isten nyugosztaljon.

Brádi Sándor mozdonyvezető és István Erzsébet felszolgáló gyermekeként született. 1946-ban szüleivel Erdélyből Miskolcra menekült. 1958-ban a Földes Ferenc Gimnáziumban érettségizett.

1958–1961 között vasutasként dolgozott a MÁV-nál. 1961–1966 között az ELTE BTK magyar–könyvtár szakos hallgatója, ezalatt az Egyetemi Lapok, majd a Népszabadság külső munkatársa, a Magyar Rádió társadalmi ösztöndíjasa volt. 1966–1968 között a Magyar Rádiónál dolgozott.

1968-ban szilenciumra ítélték, majd egy üzemi lap munkatársa lett. 1969–1973 között a Magyar Televízió, A HÉT műsorának szerkesztője volt. 1974-től irodalmi műhelyt vezetett IKIN (Ifjú Kommunista Írók Nemzedéke) néven a Vasas Művelődési Házban. 1974–1978 között a Magyar Ifjúságnál dolgozott; itt is szilenciumra ítélték. 1979–1986 között az Új Tükör munkatársa volt.

1983-ban a Legfelsőbb Bíróság bezúzásra ítélte A boldogság gyilkosai című könyvét. 1984–1988 között 11 sajtópere volt, később pénzbírságot, elzárást is kapott. 1986–1988 között a Képes Hét foglalkoztatta.

1988-ban elindította a Kapu című lapot, amelynek főszerkesztője volt.^[2] A lap 2019-ig nyomtatásban is megjelent, ezután csak az interneten volt olvasható, 2020 óta azonban az újság weboldalán nincs tartalom. Napjainkban már a régen feltöltött tartalmak sem elérhetőek, a folyóirat egykori weboldala véglegesen megszűnt.

Brády Zoltán 2009 áprilisában, Rózsa-Flores Eduardo halála után azt nyilatkozta, hogy az őszödi beszéd felvételét Rózsa-Flores-szel együtt ők ketten szivárogtatták ki.^[3]