Meglepő 14 fokban kezdtük a napot Szófiában, ami a török határra felkúszott 30 fölé. Az út olyan nyílegyenes unalmas volt, hogy a teljes repertoáromat végigdúdoltam menetközben. A mint a mókusnál úgy megrettentem ettől, hogy onnantól inkább az út melletti sztrádamozit néző birkapásztorokkal szemeztem. Egyszer majdnem elgázoltunk rgy teknőst. Megúsztuk. A török határnál nem volt verekedés , csak hőség és tömeg. Négyen nézték át külön-külön ablaknál az iratainkat. Ráadásul a hármas ablaknál lefelejtettek egy pecsétet, ügethettem vissza, miközben átnézték a motor dobozait, hátha csempészünk valamit. Így is egész korán megérkeztünk Drinápolyba (Edirne). A hotelben közölték, nem ott a szállás, mindjárt jönnek értünk motorral. Ez is történt. Mennyiért foglaltunk, mondjuk. Ok, akkor legyen annyi. Parkoló viszont nincs, de nyugi, nem lesz semmi baj. Mindezt google fordítóval, mert csak törökül értettek. Később kiderült, hogy így van ez az egész városban, az összes étlap, kiírás törökül. Irány a város. A hírneves Selimiye-dzsámit éppen felújítják, így csak egy ficak volt belőle látogatható. Töredékében is lenyűgöző a négy 70 méteres minarettes, 999 ablakos mecset. De vigasztalódtunk a többivel, merthogy egyik éri a másikat. Cipő le, kendő föl. Azután bevetettük magunkat az óvárosba, a teljes keleti káosz, mindenki árul mindent, néha kiöntenek a halra, zöldségre egy-két tál vizet. Bocsika, ha épp akkor értél oda. Egy fémüstből nyalókát teker a lufiárus, mert a töröksipkás kukoricasütő, az eredeti nyalókatekerő, épp elment valahová. Jön egy ember pusziváltás, onnan ő árulja a lufit. Emberek teáznak (mi is) és nézik az óvárosi téren kígyózó sort. Órákig várnak, hogy bejuthassanak Aydin tava ciger nevű étterembe, hogy sült májat egyenek. Mindenhol azt sütnek, mindent beleng a máj szaga. Mi csak azért se azt ettünk szomszédban. Néha felhangzik a müezzin. Kutya sétál, bundát ráz, szál a szőr. Pincérünk se beszél semmilyen nyelvet, rábökünk vmire. Órákat mászkálunk, két nőn kívül csak helyi erőket láttunk az utcán. Így is alig lehetett lépni. A belvároson kívül omladozás, építkezés. Az ember szemét szinte kivájja néhány műszaki megoldás, pl. a fa házon kívül vezetett báfogkémény, csatorna. Kreatívok, művészek, lásd macskás ház. A közlekedés szintén kreatív megoldások hangos egyvelege, sávok nincsenek, megy mindenki, ahol tud. Ha nem tenné, dudaszó harsan mögötte.
Figyelem! Az alábbi, a cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem az eszakhirnok.com nézeteit tükrözik. Mi a hírt/eseményt közöljük, a kommenteket nem tudjuk befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.
