Azt, hogy egy-egy kormány mennyit áldoz az egészségügyre, önmagában nem, inkább a GDP-hez mérten érdemes vizsgálni, hiszen így lehet a leginkább összehasonlítani két periódust egy ország történetében, illetve azt is, hogy milyen a különböző országok egészségügyének helyzete egymáshoz képest. Vitályos az augusztus közepi posztjában nem utal a GDP-re, az állítása az, hogy a nettó értékeket nézve a 2010-es összeghez képest a kormány ma 2,5-szer többet költ (a posztjában némi csúsztatással baloldali Gyurcsány-kormányról ír, de nem kell nagyon képben lenni a magyar közélettel ahhoz, hogy emlékezzünk, hogy 2010-ben már régóta Bajnai Gordon volt a kormányfő). Nézzük először ezt az állítást!
A KSH adatai alapján az állam 2009-ben 1308 milliárd, 2010-ben 1373 milliárd forintot fordított az egészségügyre, míg az előzetes becslés alapján 2022-ben 3216 milliárdot, azaz 2010 és 2022 között 2,34-szoros volt a különbség. Az idei adatokra egyelőre csak a 2024-es költségvetési tervezet utal, itt az egészségügyre szánt előirányzat 3225 milliárd forint volt, nagyságrendileg ugyanannyi, mint amennyit a KSH adatai alapján 2022-ben egészségügyre költött az állam – tehát a 2010 és 2024 közötti időszakra is marad a 2,34-os szorzó. Viszont az előző években a kormány rendre többet költött az egészségügyre, mint ami a tervben szerepelt: 2021-ben az előirányzott 2115 milliárd helyett 2953 milliárd forintot, 2022-ben az előirányzott 2884 milliárd helyett a már említett 3216 milliárd forintot. Ez 39,6, illetve 11,5 százalékos túlköltekezés – ha utóbbi arányban költ többet a kormány idén is, akkor valóban eléri, sőt meg is haladja a Vitályos által említett 2,5 százalékot a 2010-es értékhez képest.
Önmagában a nettó értéket nézni viszont már csak az infláció miatt sem érdemes. A Bankmonitor kalkulátora alapján 2010 óta 90,7 százalékos volt a teljes infláció, azaz a 2010-ben az egészségügyre fordított 1373 milliárd forint mai értéke 2619 milliárd forint lenne. Ez továbbra is elmarad az elmúlt években elköltött értéktől (18,6 százalékkal 2022-köz képest), de
az érték jól tükrözi, hogy a Vitályos által említett 2,5-szeres különbséget nincsen sok értelme hangsúlyozni, hiszen nagy részét megette az infláció.
Annál célszerűbb viszont összehasonlítani a 2010 előtti és utáni időszakok GDP-arányos költéseit. A GDP-hez mért egészségügyi költésekre kétféle mérőszámot szoktak idézni:
- az egészségügyi kiadások; és
- az állami egészségügyi kiadások GDP-arányát.
A kettő között az a különbség, hogy előbbi értelemszerűen magában foglalja a magánegészségügyi költéseket is – ebben a cikkben nagyrészt csak az állami ráfordítással foglalkozunk, de érdemes megemlékezni mindkét arányszámról. Egyrészt mert a közbeszéd is gyakran összekeveri a kettőt, másrészt mert időnként előfordul, hogy Takács Péter csak a teljes egészségügyi kiadások GDP-arányáról beszél, ami nyilván magasabb, mint pusztán az állami hozzájárulás. Az MNB 2023-as versenyképességi jelentése is csak a teljes GDP-arányos költést említi meg, az állami részt nem – annak ellenére, hogy a jelentés szerint is „jelentős tér van még” a lakosság egészségi állapotának javításában, amit, mint írják, az egészségtudatosság és a megelőzés elterjedése mellett az intézményi finanszírozás megerősítése támogathatna a leginkább.
Így alakultak a KSH szerint a GDP-arányos kiadások 2021-ben és 2022-ben (utóbbiak egyelőre előzetes adatok):
- 2021: egészségügyi kiadások: 7,4 százalék; állami egészségügyi kiadások: 5,3 százalék;
- 2022: egészségügyi kiadások: 6,7 százalék; állami egészségügyi kiadások: 4,9 százalék.
Ahogy a fenti ábrán is látható, 2003-ban még 5,7 százalék volt az állami részesedés aránya, ez 2007-re lecsökkent 5 százalékra, majd az alá, az Orbán-kormány 2010-ben kereken 5 százalékkal vette át az egészségügyet. Utána tíz évig viszont a jobb években stagnált, a rosszabb években fokozatosan csökkent az állami kiadások aránya, 2019-re már 4,3 százalékra apadt, majd 2020-ban emelkedett újra 5 százalék fölé. Ennek részben, mint említettük, a béremelkedés, részben pedig a koronavírus-járvány volt az oka.
Ha mindössze ezzel az adattal akarjuk összehasonlítani a 2010 előtti és utáni időszakot, akkor az látszik, hogy egyik kormányzat sem tette oda magát, de az elmúlt húsz év legrosszabb adatát az Orbán-kormány produkálta, 2019-ben.https://telex.hu/gazdasag/2024/09/02/egeszsegugy-koltes-gdp-allami-kiadasok
https://uploads.disquscdn.com/images/3d84608cdf43c582229e0f24c78038195c7a6347f35e22e2d883eba4029937d3.jpg?w=800&h=1158
KAMU
Muhahaha.
„A Gyurcsány-kormány második legvitatottabb alakja, Molnár Lajos volt egészségügyi miniszter könyvet jelentetett meg tevékenységéről – őszödi szellemben. Molnár Lajos retusál – a szocialistákra tolná a felelősségét a három éve hatályba lépett és szerinte is elhibázott kórházbezárási törvény miatt. Az ellenzéket pedig az általa most is jó döntésnek tartott és azóta népszavazással eltörölt vizitdíj miatt kárhoztatja.
Élesen bírálja a magyar politikai kultúrát, és ennek szellemében saját múltját is átalakítja. “A bírálóbizottság első helyre rangsorolt” – emlékszik például a még minisztersége előtt, 2005-ben a MÁV-kórház élére benyújtott pályázatra – de rosszul. Túri Péter, a bírálóbizottság elnöke állítja, hogy nem Molnár volt a jelentkezők közül első a sorban; Prókay Sándorné, a bizottság tagja azt is hozzáteszi, hogy csak negyedik helyre sorolták a későbbi minisztert. “Kóka nem akart kinevezni” – írja könyvében. Az igazság ezzel szemben az, hogy a vasutat és vele a MÁV-kórházat felügyelő SZDSZ politikai kinevezettje volt.
Az eltitkolt hiány
Könyvének első érdekes megállapítása alapján akár koronatanú is lehetne a költségvetési adatok meghamisítása miatt indított eljárásban egykori főnöke, Gyurcsány Ferenc ellen. Azt állítja ugyanis, hogy a valós számokat a 2006-os második forduló utáni napon “a győztes párt frakcióvezetője, Lendvai Ildikó, reggel nyolckor tudta meg a miniszterelnöktől. Őt kilenckor követte (a miniszterelnöknél, majd rosszullétben) a koalíciós partner pártelnöke, Kuncze.” Állításának igazolására egy jegyzőkönyvet idéz, amit az SZDSZ koalíciós delegációja rögzített néhány nappal később: “A Pénzügyminisztérium félrevezette a frakciókat, nem tárta fel a reális helyzetet.”
Gyurcsány levegőnek nézte Molnárt
Hamar kiderült, hogy a legnagyobb elvonások az egészségügyben lesznek, Molnár Lajos megnyugtatta a szocialistákat, a reformhoz nem kell pénz, sőt megtakarításokkal jár majd. Az eskütétele utáni első személyes találkozóján Gyurcsánnyal néhány nőgyógyász letartóztatása is felvetődik ötletként, hogy megfélemlítsék az orvosokat, és letörjék a megszorítások miatti ellenállást.
“Nem kellene példát statuálni, követni az akkori pozsonyi példát?”- fordult hozzá a kormányfő. “Pár nappal korábban a magyar sajtó is közölte a hírt, hogy szülésért előre kért hálapénz átvételekor a rendőrség letartóztatott egy pozsonyi nőgyógyászt a rendelőjében. Én ezt nem tartottam szükségesnek” – idézi fel válaszát Molnár.”
Ja kérem.Akkor még volt egészségügyi miniszter is…Mostanra olyan sokat javult a helyzet,hogy nincs rá szüksêg,elég ha Párttitkár Sándor belügyminiszter foglalkozik ezzel is olykor olykor.Az oktatást is milyen jól rendbetette…
Bijjon, bijjon
az após még a kórházi széfeket is szállította
húúú, és mekkora eü. miniszterek voltak Vojnik és Csehák eftásnő utódai
Fura vagy nem, így néz ki egy államcsőd testközelből. Amikor az államhatalom már a legegyszerűbb feladatot sem képes nemhogy rendeltetésszerűen ellátni, de totál kudarccá teszi azt is. Az utolsó szaros sarki vegyesboltban sima érettségivel is megoldja a vállvonogatós alkalmazott, hogy előbb rendeljen papírzsebkendőt, mielőtt az utolsó kifogy a boltból, de a Magyar Állam, ahol eddig is Európában lakosságarányosan a legtöbben haltak meg covidban, az baszod nem képes vakcinát rendelni az ELŐTT, hogy az utolsó adag elfogyjon, és ne legyen néhány hét/hónap nettó kiszolgáltatott állapot. Azaz ne fordulhasson elő, hogy a szerencsétlen legyengült, éhező kisnyugdíjas elkapja a vírust, és vele szemben széttárja a kezét a teljes magyar egészségügy, és tehetetlenül végignézi, ahogy emberünk teljesen feleslegesen meghal. És ez az újsághír a legtöbb, ami a sztoriból kihozható, ugyanis a szó legszorosabb érdekében nem érdekel senkit ez sem, olyan apátiában él az ország.
És persze a budapesti háborúpárti, libsi rohadék mocskoknak (azaz nekünk) van pénzünk, kapcsolatrendszerünk, de leginkább kidolgozott önvédelmi mechanizmusunk, hogy szerezzünk vakcinát Bécsből, Münchenből vagy Londonból 48 óra alatt. A falusi habzó szájú fidesz-nyugger, akinek egy levél quarelinre sincs pénze, aki az m1 előtt sírva tapsol az „elnök úrnak” az viszont fix egyesre belehal ebbe a legyengült szervezetével, és az agyhalott gondolkodásával.
És amelyik kormány egy vakcinabeszerzést is képtelen menedzselni, az kérem képtelen BÁRMIT menedzselni.
És én túl vagyok minden ügyben minden ponton, úgyhogy ölbe tett kézzel, mosolyogva nézem végig a teljes összeomlást.
Itt van nektek, agyatlan, igénytelen, gonosz tetű népség. Egyétek meg nagy kanállal.
Az enyémekre én vigyázok, ahogy minden normális ismerősöm, rokonom és barátom is ugyanezt teszi.
Ti pedig könyörögjetek zokogva a mentősnek, aki 6 óra alatt ér ki falura (ha ugyan egyáltalán kiér), hogy mentse meg azt, aki miatt kihívtátok.
Mondja asszonyom, ez itt egy igazi csecsemő?