Zemplén a fasorban sincs, idegenforgalmi szempontból. Nincs kártya

A Privátbankár újságírója írta meg tapasztalatait családi nyaralásairól, az ausztriai Karintiában  és Zemplénben járt nemrég, cikkében részletesen is kitér arra, milyen különbségeket talált  a gyermekbarát programok választékában és áraiban. Nem a magyar nyaralás jött ki győztesen.

Litván Dániel először saját tapasztalatait osztja meg Karintiáról, ahol öt napot töltött egy olasz határhoz közeli síhelyen. Kiemeli, hogy Ausztriában rendkívül gazdag a programkínálat: kisállatkertek, kisvonatok, bobpályák és tematikus játszóterek sokasága várja a látogatókat, olyannyira, hogy szinte nehéz eldönteni, mit is érdemes megnézni a rendelkezésre álló idő alatt.

A cikk külön kitér az Ausztriában elterjedt régiós kártyarendszerre, amely a szálláshelyek által ingyenesen biztosított szolgáltatás. Ezek a kártyák számos előnyt kínálnak: ingyenes hozzáférést biztosítanak bizonyos attrakcióhoz (például sífelvonókhoz), kedvezményeket nyújtanak más programokhoz, és egy katalógusban összegyűjtve prezentálják a lehetőségeket. A szerző megjegyzi, hogy bár ez a rendszer nagyon előnyös, néha bonyolult feltételeket is tartalmaz, ami gondos tervezést igényel a turistáktól.

Ezután a cikk áttér a Zemplénben szerzett tapasztalatokra. A szerző elismeri, hogy a magyar régió természeti szépségei vetekednek az osztrák tájjal, és kiemeli néhány jelentős látnivalóját, mint például a felújított füzéri várat és a füzérradványi Károlyi-kastélyt. Azonban két fő problémát azonosít: az árszínvonalat és a programkínálat szűkösségét.

füzéri vár
Füzér vára

Részletesen bemutatja a zempléni attrakciók árait, összehasonlítva azokat az osztrák megfelelőikkel. Például megemlíti, hogy

a füzéri várba 12 ezer forintba kerül a belépő egy négytagú családnak, míg a füzérradványi kastélyba 7 ezer forint a kedvezményes belépő. A Zemplén Kalandpark árait különösen magasnak találja: egy teljes csomagért két felnőttnek és két gyereknek 82 ezer forintot kellene fizetni. A nemrég átadott sátoraljaújhelyi függőhídon is 18 ezer forint egy oda-vissza átkelés egy két felnőttből és két gyerekből álló családnak, amit sokan nem engedhetnek meg maguknak.

 

Ezzel szemben Ausztriában, bár egyes szolgáltatások drágábbak lehetnek (például egy bobpálya-csúszás), a régiós kártyával számos kedvezmény és ingyenes program érhető el.

A szerző hiányolja a magyar régióból az Ausztriában jól működő kártyarendszert, amely jelentősen csökkenthetné a családi nyaralások költségeit. Felveti a kérdést, hogy miért nincs hasonló rendszer Magyarországon, különösen mivel a zempléni attrakciók többsége állami és uniós pénzből épült vagy lett felújítva.

A cikk hangsúlyozza, hogy nem csak anyagi kérdésről van szó. Bemutat két egyszerű, de nagy sikert arató osztrák attrakciót: egy patakparti tanösvényt, ahol a gyerekek zsilipekkel játszhatnak, és egy fából készült golyópályát. A szerző szerint ezek viszonylag kis befektetéssel is megvalósíthatók lennének Magyarországon, és jelentősen javíthatnák a turisztikai élményt.

Végül a cikk arra a következtetésre jut, hogy bár mindkét helyszínen lehet jó élményeket szerezni, az osztrák modell több tanulsággal szolgálhat a magyar turisztikai fejlesztések számára. A szerző javasolja, hogy a magyar döntéshozók fontolják meg egy hasonló kártyarendszer bevezetését, és fektessenek nagyobb hangsúlyt az egyszerű, de kreatív gyermekbarát attrakciók kialakítására.

Zárásként megjegyzi, hogy aki még nem járt kisgyerekekkel Karintiában, annak érdemes fontolóra vennie egy jövő nyári utazást, ha másért nem, akkor azért az egy óra háborítatlan nyugalomért, amelyet alpesi csúcsokban gyönyörködve tölthet el, és nagy eséllyel magyarul is el fog boldogulni, mert már Ausztria-szerte mindenütt honfitársaink dolgoznak az idegenforgalomban.