Anna SzalaiA bájos pergamoni ház teraszán elköltött reggeli szép kárpótlás volt a várostól a tegnapi zuhéért, de a cipők cuppogósak maradtak, ahogy a dzsekik és a kesztűk is. A motoron így néha Titanicost játszottunk száradás címén. A 4,5 milliós Izmirben ugyan az utcák felett vitt a 2×3 sávos elkerülő, de a felhajtóról egyből minimum a második sávba dobbantó buszok, sehallselát autók és a rengeteg kamion erősen próbára tették a hátsó keréken utazó jómagamat. A város házai megannyi csupasz torony, minimális építészeti izgalom nélkül, sehol egy fa, csak autók és betonkolosszusok, valami furcsa szaggal felütve, izzasztó forróságban. De átjutottunk, a következő célpont Ephesos volt, itt volt az ókor hét csodájának egyike: az Artemisz templom. Ebből ugyan semmi nem maradt meg, de volt helyette 7×7 csoda.
Taormina, Róma, Knosszosz, Pompei, Templomok völgye és az Akropolisz után könnyen hiheti azt az ember, hogy már mindent látott ebben a műfajban. Ephesosban azután rájön, tévedett. Óriási, de tényleg hatalmas területen állnak a romok. Egy 300 ezernél több embert befogadó város maradványai. Köztük az elképesztő Celsus könyvtár, egy 25 ezres színház, agóra, a terasz ház fürdőkkel és miegyebekkel és két allé, egyik a felsővárosba vitt, a mások a kikötőbe, körötte szentélyek, szökőkutak, emlékművek sora. Ha azt mondom lenyűgözően fennséges, egyáltalán nem tódítok. Kleopátra és Marcus Antonius is felkereste. Az előző napok fékezett turistahabzása után, itt már a parkolóhoz is sor állt. Mi szerencsére még a csúcs előtt értünk oda. Holott korántsem olcsó: 52 eur a belépőjegy a külfiknek. Többet költöttünk eddig belépőkre, mint minden másra együttvéve. De megérős. Zárásként megnéztük az experiemce múzeumot is, ami valójában egy 3D-s filmecske a városról alapítástól. Nagyon profi volt, kiszínezte, kibélelte a saját élményt. (Kérésre sok kép). Ezután már csak a lélekölő szrádázás és az egymást érő városok legyűrése várt ránk, esetenként marsi vöröslő tájjal, amelyből teljesen ötletszerűen időnként 15-20 emeletes új házak nőttek ki. Mind egyforma, s nehéz lett volna magyarázatot találni rá, hogy miért ne lehetne kevésbé sűrűn, kissé szelősebben. Mire a medencés szállásra értünk már csak vacsizni maradt erőnk, de a francia gyerekek még mindig pancsolnak.
Miniszter úr, kérem ma este 18:00 óráig jelezd, hogy évek után először hajlandó vagy-e egy valódi magyar vonatra felszállni, és pár órát zötykölődni a honfitársaiddal együtt légkondicionálás nélkül. Azt is jelezd, hogy a korábbi nagyotmondásodnak megfelelően hozzájárulsz-e ahhoz, hogy a sajtó is velünk tartson a szocialista szellem vasútján.
Részemről találkozhatunk reggel Salgótarjánban, Ózdon, vagy Lajosmizsén is. Javaslom, hozzál magaddal két napi hideg élelmet (just in case). Ha célba érünk, egy pohár sörre a vendégem vagy a restiben.
Addig is megköszönöm, ha informálod a választópolgárokat arról, hogy miközben saját kezűleg állítottál le szinte minden vasútfejlesztést (több száz mozdony és vasúti kocsi beszerzését, biztonsági átalakításokat, állomás felújításokat), hogy lehet az, hogy az irányításod alatt álló Magyar Közút Zrt. épp a te batidai kastélyodhoz vezető alsóbbrendű utat tartja szükségesnek felújítani több, mint hárommilliárd forint közpénzért.
Pontos!