Nyílt törés, kiálltak a csontok, de mit vár az ember, ha átmegy a lábán az autó

Kicsit tüskés lett a lábam tegnap, nyílt törés, kiálltak a csontok, de mit vár az ember, ha átmegy a lábán az autó. Csak mondom, nem körülnézés nélkül léptünk le, hiszen már megtapasztaltuk a grúz közlekedési morált, de valahogy csak át kell menni, már a zebra közepén jártunk, én egy lépéssel előrébb, mint Gábor, na azon lábamon hajtott át a kocsi. A népek rögtön körèmgyűltek, vízzel locsoltak, mintha kiszàradtam volna, a masik meg a lábamra akart tekerni vmit, a rendőröknek kellett hátrébb taszigatni őket, a mentőorvos cuki volt, a kórház viszont messze, ami a szokásos nem túl fényes grúz utakon mondhatni rázós volt. A kórhàzban úgy éreztem magam, mintha egy vészhelyzet részt forgatnának, egyik vért vett, a másik ekg-t csinált, a harmadik infúziót kötött be és közben hitetlenkedve rázták a fejüket, hogy semmi másom nem tört el, meg eszméletnél vagyok, ja az orvosok szinte mindegyike, nővérek közül is néhány beszél angolul, még jó hogy tanultam mostanság. Csak mondom, az ágyból ki se véve készült röntgen, ultrahang, minden lépést elmagyaráztak, engedélyt kértek. A kórterem kétágyas. Szóval, ha folytathatnánk az utat, nem panaszkodnék.

De nem ússzátok meg, mielőtt átmegyek betegnaplóba, leírom az utolsó napot. A délelőtt még Örményorszagé volt, hatalmas, drámai sziklák között motoroztunk, a felét helyenként elvitte a vihar. Felkanyargóztunk a kicsit túlvilági (végül nem tudtam meg, hogy tényleg ilyen komor-e) Haghpat kolostorokhoz. A többi se volt egy vidám hely, de ez még sötétebb volt a hegytetején. A határon könnyű fuvallattal átjutottunk, az útlevélellenőrzésre várva eldumcsiztam egy német nővel, akik már 10 hónapja utazgatnak, Irán, Irak, Omán, stb. Mind megvolt neki,k nagyon irigykedtem, pedig akkor még nem tudtam, hogy nekem a három hetet se sikerül végigcsinálni

De a végére a jót, Tbiliszi mindezek ellenére jó város, régi templomok, új híd, merész vonalvezetésű új épületek, nagyon kedves kávézók, bájos utcák, nekem nagyon bejött. Ilyen gyalogos híd, mint itt a Béke-híd Budapesten is csinos lenne, a VI. Századi templom ma is működik, a bohókás óratoronytól elolvadtam, a merész csőépületek jól jönnének a Mol-torony helyett, modern arany csigalépcső, vicces macskák a falon, ez Tbilisi, ami nagy felüdülés volt a nekem túl komor, autókkal zsúfolt Jereván után. Remélem nektek is bejön