csádi elnök, Mahamat Déby ellen, akit a gexxék nemrégiben összpompával fogadtak a Várban, éppen ügyészségi eljárás folyik Franciaországban, amiért legutóbbi párizsi látogatásán „gyanús pénzügyi manőverrel” 900 ezer euróért vásárolt ruhát,és állítólag további 100 ezer eurót költött prostituáltakra, írják másutt…
200 milliós segély neki, vagy új mentőautók beszerzése, ez itt a kérdés… azt hiszem a választás nagyon egyszerű…..
„…ennek a szarból és disznóspermából az Ördög által kikeltetett élőlénynek nincsenek érzései nincs lelkiismerete bűntudata, a Föld egyik leggonoszabb kártevője…”
Hogy aztán majd valamikor, valaki, valahonnan, egy Ursula nevű hölgy, valami Európai Unió, meg bizottság küld-e nekünk pénzt vagy segítséget, hát az olyan, mint a kutya vacsorája. Helytálltunk, megvédjük az országot, aztán ha jön pénz, akkor jön, ha nem jön, nem jön. Megvagyunk mi anélkül is egyébként, de minden segítséget szívesen fogadunk. Nem javaslom, hogy valami nyomorult koldus testtartásával kalapozzunk. Komoly ország vagyunk, elvégeztük a munkát.
.
Na. Hát ebben körülbelül minden benne van. Jól mondja. Inkább éljünk kínai hitelből, ha közben ilyen foghegyről, lekezelően köpködhetjük a szövetségeseinket, hergelhetjük a híveinket, nekünk mindent megér. Jól beszél a hatvanpusztai milliárdos. Egy magyar úr kínai hitelből is úr. Akkora úr, hogy Csádnak is jut belőle 80 milliárd. A magyar ember, ha kell, uzsorahitelt is felvesz, de akkor sem alkuszik. Hát magyarok vagyunk, nem? Márpedig ha a drága miniszterelnök úr önérzetéről van szó, akkor nekünk, igaz mimagyaroknak semmi sem drága. Na és ha a gyerekünk kezéből csavarja ki az utolsó vajas kenyeret? Hát nem megvédett már annyiszor annyi mindentől? Migránsoktól, buziktól, nemváltó műtétektől, árvíztől, koronavírustól, inflációtól? Igaz, hogy közben egyre nyomorultabbak lettünk, a dinasztia meg felhízta magát a Forbes-listára, de nehogy már mi könyörögjünk Ursulának.
Lassan tizenöt éve minden lélegzetvétele arról szól, hogy botot akasszon az EU küllői közé.
Tizenöt éve úgy tesz, mintha Magyarország nem lenne tagja az Európai Uniónak, hanem valamiféle foglyul ejtett áldozata, akit valamiért (soha nem derült ki, hogy miért) fóbiásan gyűlöl Brüsszel.
Tizenöt éve a saját kisebbrendűségi komplexusa és identitászavara mozgatja, az egész politikája arra épül, hogy minél rosszabb legyen a viszony a Karmelita és a Brüsszel között, mert akkor van hergelési muníció, amivel izgalomban lehet tartani a szakadt gatyából kilógó seggű szektát, választásról választásra fel lehet mutatni, hogy ki az ellenség, akit muszáj legyőzni.
Tizenöt év ment el erre az epét hányó, az EU-t mindenben opponáló, mocskoló politikára, arra, hogy éppen mikor miért kellett rászarni a brüsszeli asztalra, ahelyett, hogy a közös szabályokat betartva, kultúremberként viselkedve, a valódi nemzeti érdeket szem előtt tartva, Magyarországot az EU megbecsült és megbízható tagjává tette volna.
Rengeteg közpénz és kormányzást helyettesítő kommunikációs vergődés ment el arra, hogy ellenséggé tegye azt, akitől támogatást várhatna békeidőben és baj idején egyaránt. Most meg ez van. Elment a falig, nincs több lapja, megkerülik, átlépnek rajta, sőtpláne elzárták a pénzcsapokat. Nem azért, mert magyarok vagyunk, hanem azért, mert ő egy, az európai értékekkel inkompatibilis, gátlástalan, erkölcstelen, semmilyen szabályt tiszteletben tartani nem hajlandó despota. Aki páratlan napokon veri az asztalt, hogy nekünk jár a pénz, páros napokon hepciáskodik és fölényeskedik, hogy megvagyunk mi anélkül is. Aki páratlan napokon tartja a markát a határvédelmi százmilliárdokért, amelyekkel Brüsszel neki tartozik, és játssza a nyomorult koldust, aki kifogyott mindenki pénzéből, páros napokon büdös neki a nyomorult koldus testtartása.
A valóságban meg az van, hogy elszigetelte, páriává tette az országot, elment a falig, évek óta miatta nem érkeznek az uniós források. Úgyhogy titokban marhadrága gigahiteleket vesz fel a szélrózsa minden irányából, megszorítócsomagokkal nyúzza a népet, hogy a darabjaira hullott központi költségvetésbe életet leheljen, hogy aztán legyen mit megint törvényesen átjátszani a sleppnek és még kampányalamizsnára is fussa. Mindeközben az állami szolgáltatások rohadnak, mindenre jut pénz hittanoktatástól mohácsi évfordulóig, Észak-Macedóniától Csádig, csak az állami feladatok ellátására nem, amiért a magyar polgárok adót fizetnek. És nemhogy hagyják le- és szétrohadni az állami szolgáltatásokat, az állami feladatokat átvállaló intézményeket is tűzzel és vassal üldözi az önérzetes tolvajok fejedelme. Nincs erre mentség.
SZÉP ÁJTATOS FARIZEUSOK . . .