Van köztük számos olyan kulturális beruházás, amit el sem kellett volna kezdeni. Ilyen a lassan tíz milliárd forintot elnyelő, tíz éve húzódó Sorsok Háza, amelyet először elvettek az ötletgazda Páva utcai intézménytől, de a NER történésze, Schmidt Mária sem boldogult vele, így került a Köves Slomó-féle EMIH-hez. Ők nagy elánnal kezdtek neki a kiállításnak, de szellemi, szakmai kapacitások hiány amiatt hamar megfeneklett a munka. Nem véletlenül, a Páva utcai Holokauszt Központban van egy korrekt kiállítás, szükségtelen azt megismételni. A mostani rendelkezés visszavonja azt a határozatot, amivel a EMIH-nek adták magát a józsefvárosi ingatlant is.
Arról fogalmunk sincs, hogy a szintén szükségelten, és különösebb visszhang nélkül tavaly zajlott 6,8 milliárdba kerülő Színházi Olimpiának miért és mennyi többletforrásra lenne szüksége. Mindenesetre ezt most elvonták Vidnyánszky Attilától. Valószínűleg nem vesztünk olyan sokat azzal sem, hogy a Nemzeti Vallásturizmus Intézkedési Tervnek idén meg kell elégednie az egymilliárd forinttal, mert ezt az összeget azért nem vették el, csak a további pénzekért nem tarthatják a markukat. A magyar történelmi és irodalmi örökséget bemutató nagyprodukciók létrehozását is befagyasztották. Ahogy a washingtoni Kommunizmus Áldozatai Emlékmúzeumának felállításához sem ad több pénzt a kormány.
Fotó: Archív
jelentette be, az Unió akár tízmilliárd eurót is folyósíthat, hogy támogassa a kelet-európai országokat az árvíz elleni védekezésben és a károk helyreállításában. S bár ez nem igazán jelenthet hivatalos álláspontot vagy közlést, mégis sokat elárul a viszonyokról, hogy kies hazánk (Magyarország) kimaradt a felsorolásából, mint akik a kasszához járulhatnának.