Hernádi Zsolt: Szlovákia és Magyarország megértette, hogy itt és most helyzet van
Ha barátok nem is, azért még lehetünk valamik. Mondjuk szövetségesek. A MOL elnök-vezérigazgatójának írása.
(Nyitókép: Földházi Árpád/Mandiner)
Jó nagy ramazurit okozott a múltkori ukrán lépés, ami azzal fenyegetett, hogy leállhat a Barátság vezeték. Újra megmutatkozott: sérülékenyek vagyunk, és megoldást mástól nem, csak magunktól remélhetünk. Az Európai Bizottság szóvivője már-már Csubakka-védelmi magasságokba emelkedve érvelt, hogy azért volt jó döntés, hogy az unió nem avatkozott közbe a több tíz millió embert érintő ügyben, mert ha meg tudta oldani a Mol, akkor hát nem is volt probléma. Kösz a semmit! De a sok rossz mellett azért felcsillant a remény is:
Szlovákia és Magyarország megértette, hogy itt és most helyzet van, borítsunk fátylat a múltra, és tegyünk valamit.
Vállt vállnak vetve, nagyot küzdve megoldottuk a kérdést, és közös erőfeszítésünknek hála, újra a régi mederben folyik a kőolaj. Túllépve a Barátság-ügyön lett a nagyobb tanulság: van még élet a közép-európai együttműködésben a rock and rollon túl.
Lehetne ez konklúzió a gyengélkedő visegrádi négyeknek is, hogy van értelme az észak–déli tengelynek – de persze a maga módján. Nem véletlen ugyanis, hogy a V4-et is elsősorban a gazdasági kapcsolatok hívták életre, és minden ennél többet akaró kísérlet zátonyra futott.
Mert a gazdasági Mitteleuropára igenis van igény.
A német gazdaság vergődése nehéz helyzetbe hozta a kelet–nyugati értékláncokba ezer szálon bekapcsolódó régiós országok mindegyikét. A közép-európai államok külkereskedelmi mérlege döntően az EU (főleg Németország) felé billen. És bár 2004 óta látványosan nőtt a régión belüli kereskedelem, még mindig csak a forgalmunk 20-25 százaléka zajlik le közöttünk. Németország mindenkori fittsége mozgat minket is, amin azért érdemes változtatni.
Az energiabiztonság például kiváló terep.
Az észak–déli földgázfolyosó kiépítése adja magát, és szép emlékeink is vannak arról, amikor Magyarország megépítette a határkeresztezőket. Jó fejlemény a lengyel–szlovák csővezetékrendszerek összekötése, még akkor is, ha ez most még a tengeri lng elérését biztosítja Szlovákiának, de már felsejlik a lengyel piac összekapcsolása a magyar gáztárolókkal. Az elektromosáram-hálózat határokon átnyúló fejlesztésével is lehetne fokozni a hatékonyságot. Az eltérő természeti adottságú országok energiatárolási lehetőségeit is érdemes szinkronizálni, hisz a szél- és a vízenergia természetes fedezete tud lenni a naperőműveknek. És akkor még nem beszéltünk a kiberbiztonság, a hadiipar vagy a terrorizmus elleni küzdelem területén meglévő evidens együttműködésekről.
Vagy a vasútról, ahol adja magát egy Prága–Budapest–Belgrád nagy sebességű gyorsvasút,
ami akár a régió szén-dioxid-kibocsátása csökkenésének is fontos eszköze lehet. Ugyanígy csak előny származhat abból, ha összeboronáljuk a hazai akkumulátorgyártást a szlovák, a cseh és a román autóiparral. Vég nélkül lehetne sorolni az ötleteket az egészségügy, az oktatás, a mezőgazdaság területéről is.
Persze ehhez sok mindennek meg kell változnia. Lehet, hogy a V4-nek a jelenlegi formájában vége, és a háború is – mint a sötét szobában felkapcsolt villany a repedéseket – megmutatta a különbségeket.
Ezért először is érdemes párterápiára menniük az országoknak, és újra megfogalmazniuk mindazt, ami fontos.
Másodszor, nem kell azonnal mondani egy nagyot. Ne azt keressük, ahol ellentét van, mert ott úgysem lehet egyik napról a másikra megoldást találni. Elég, ha kicsiben működnek a dolgok, lásd a Barátság vezeték ügyét. Koncentráljunk azokra, ahol már most is ugyanúgy gondolkodunk, mint például az agrárdömpingárak elleni védelem, az uniós források lehívása vagy a migráció.
Találjuk meg a közép-európai együttműködés kis köreit.
Harmadszor, jó lenne fairen játszani, hogy akkor se verjük át a másikat, ha éppen megtehetnénk. Új Visegrád kell, horvátokkal, szerbekkel, románokkal, ahol el kell fogadni, hogy mások vagyunk, más érdekekkel, de még így is sokkal több érv van az együttműködésre. Lehet, hogy most már nem a barátság lesz a kötőanyag.
De ha barátok nem is, azért még lehetünk valamik. Mondjuk szövetségesek.
Folytatásnak az se rossz.
A szerző a MOL elnök-vezérigazgatója.
Szlovákia, Magyarország és részben már Dél-Lengyel Sziléziai barátaink is megértették, hogy helyzet van igen helyzet vagy kínálkozó lehetőség. Van értelme az Észak – Dél tengelynek igen van. Első lépésben újra kell eggyesíteni a Kárpát medencét mert ez egy összetartozó, együttműködő nagy egység a kárpát medencei régió mind társadalmilag mind gazdaságilag összetartozunk. 2025 sorsdöntő év lesz. Kárpát medence régiói akik összetartozók országaikkal Dél-Lengyelország Sziléziai régió és Krakkó, Szlovákia Eperjes, Kassa, Ukrajna Kárpátalja és Ung régió, Románia, erdély és székelyföld, Szerbia vajdaság Szabadka, Horvátország Eszék, Szlovénia Maribor, Ausztia Graz és Bécs és nagytérségeik ezen országoknak az eggyesített kárpát medence részeivé kell, hogy válljanak társadalmilag és gazdaságilag mert kimagasló sikerek a térségben együtt érhetők el egymásra vagyunk utalva és együttműködésre ítélve ez első lépcsőben. Második lépcső a Via Carpatia Corridor Tranzit közúti, teher, vasúti, légi szállítmányozási tengely, Ami Északtól Észtországtól Tallintól , Délig Törökországig Ankaráig Délig tejed ki. Harmadik körben pedig a Három Tenger kezdeményezés ami ugyancsak az Észak – Dél tengely összeköttetésre alapoz. Ami kereskedelmileg, gazdaságilag, társadalmilag is összeköti szállítmányozásilag is Tranzitban is az Észak – Dél tengely országainak térségeit a Balti Tenger, Fekete Tenger és az Adria. Északtól Észtországtól Tallin-tól – Délig Törökországig Isztambulig terjed. Visegrádi négyektől már bizony még kiterjedtebb, szélesebb körben kell építkezni társadalmilag és gazdaságilag is mert ez az észak – dél tengely egy hídfőállás lehet a nyugat és kelet közt vagyis ennek a tágabb konglomerátumnak kellesz felvenni a versenyt a kelettel és nyugattal is itt kellesz „összefutni, összeérni a szállaknak” gazdaságilag és társadalmilag mert észre kell venni a nyugat súlypontja ide Közép Európára keletebbre tevődik át ami északtól délig terjed majd ki a Távol Keletnek pedig ez a térség lesz közelebb nem nyugat európa. Óriási lehetőség van benne amivel versenyelőnyre is szert tehetünk kihasználva komperatív előnyeinket ezzel a nagy egységgel amivel referenciát teremthetünk ami modell értékű követendő példa lehet.
Imádom, amikor botcsinálta „elemzők” mondják meg a tutit, hogy hogyan „kellesz” „eggyesíteni” minden környező népet a mi vezetésünkkel. Nagy kár, hogy ezt a környező népek nem így gondolják…
Vagy ha ők sem akarnak velünk szóbaállni, akkor oroszokkal, fehéroroszokkal, kazahokkal, vagy ha minden kötél szakad, akkor észak-koreaiakkal!
Hogy is mondta Rákosi elvtárs-pajtás? „Éljen és virágozzék a magyar és az orosz nép megbonthatatlan barátsága!”
legutolsósorban vagyis inkább elsősorban QÚRbánkának előbb a saját nemzetével kellene összefogni , segítek pár gondolat ébresztésével.
Munkahelyek Miskolcra, nem lótifuti, aksi stb, hanem bmw szintű gyár….
új villamosvonal
repülőtér
vagyis viktorka bele kell nyúlni a zsebbe és adni nekünk vagy 300 milliárdot.
na utána majd összefoghatsz a világ akármelyik nemzetével ha itthon rend van és béke és dolgoznak az emberek és nem elvándorolnak.
addig csituka csutika te műmájer!
Okos ez a fickó
xcv