Anna Szalai Angyal Gábor társaságában
Megérkeztünk én meg a bal lábam. Nem volt könnyű menet, de flottul ment. (Köszönjük Groupama.) A biztosító egy hétig szervezte. Szombaton hajnali egyre jött a helyi mentő, megmérték a vérnyomásom, hümmögtek, hogy magas, azután magasnak találták a hőmet, mormogtak, megrémültem, hogy ezek nem akarnak elvinni, a georgiai nővérek bizonygatták jól vagyok (hogy ne lettem volna) végül szállításra alkalmasnak találtattam és betoltak a mentőbe, hevesen vijjogva vágtattunk ki a reptérre, akkora tömeg volt, mintha ingyen osztogatnának valamit. Betoltak a csekkoló elé, azután a liftbe, majd az útlevélellenőr elé, ahol olyan hosszú sor kíhyózott, hogy sokak mélabús pillantásából kiérződött: még a bekötött féllábam is vonzó lehetőségnek tűnik a szabadulásra. A security embere viszont le akarta bontani a rögzítőt, hátha bombát rejtettem bele, amit értek én, de elképzeltem, hogy a lábamból kiálló drótokat húzogatja, így kedvesen – tudjátok milyen az – mondtam, hogy meg ne próbálja. Berzenkedtek, én is, erre hirtelen találtak egy eszközt, ami átlátott rögzítésen. Bent már csak a gépbe kellett bejutni. A csövön még csak átgörgettek, a két sor közé viszont nem fért be a szék, márpedig a mi ülésünk a 22. sorba szólt. Előadtam a féllábú távolugró magánszámát karfánként. Nem lehettem elég gyors, mert a fősteward a hónom alá nyúlt és átlódított egészen a soromig. Fegyelmezetten ott kucorogtam a repülőút végéig, Bécsig. S akkor betolták a “széket”, ami a sorok közé is befér, beraktak vmi liftes kocsiba, ami elvitt az épületig, ahol repülőterek soha nem látott átjáróin eljutottam a mentőig, kecsesen átlibbentem a hordágyra és már itt is voltam a leszervezett budapesti kórházban. Túlestünk, hol van a tajkártya, stb. nem vittük magunkkal nyaralni parbeszéden, a traumatológus picit csalódott volt, mert a csontokat jól összecsavarozták, drótozták, holmi idegek, inak, stb. Pedig kevéssé izgatták fel, de ettől még újra bekerültem a fehér ágyak lakói közé. A képeken a lábam és Gábor mellett a gázoló tűnik fel, kezemben a tőle kapott búcsúcsokor rózsa.