A Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának szakemberei a bükki hegyi réteken egy érdekes jelenségre figyeltek fel. Az eső csillapodásakor füstifecskék jelentek meg, és kizárólag a kaszálatlanul hagyott vegetációfoltok fölött repkedtek alacsonyan. Ez a megfigyelés arra késztette a kutatókat, hogy közelebbről megvizsgálják, mit kínálhatnak ezek a látszólag már kiszáradt növényzeti részek a madaraknak.
A vizsgálatok meglepő eredményt hoztak: a kaszálatlanul hagyott, magasabb gyepben hétszer-nyolcszor több ízeltlábút találtak, mint a lekaszált területeken. Ez a felfedezés rávilágított arra, hogy az elszáradtnak tűnő növényzetben sokkal gazdagabb és változatosabb élővilág található, mint a frissen sarjadt, rövid, zöld gyepben.
A kaszálatlan sávok és foltok jelentősége túlmutat a fecskék megmentésén. Ezek a területek biztosítják, hogy a gyep virágos növényei magot érleljenek, megőrizve ezzel a faji sokszínűséget. Emellett menedéket nyújtanak a rovarvilág számára, beleértve a fontos megporzó fajokat is. A magasabb vegetáció a földön fészkelő madaraknak is biztonságos szaporodási helyet biztosít.
A szakértők hangsúlyozzák, hogy a gépi kaszálás drasztikus változást okoz a gyep élővilágában, rendkívül rövid idő alatt. Ezt a pusztító hatást azonban mérsékelni lehet kaszálatlan foltok és sávok meghagyásával. A védett területeken és Natura 2000 gyepeken jogszabály írja elő, hogy a terület 5-10%-át kaszálatlanul kell hagyni, de ezt a gyakorlatot bárki alkalmazhatja saját kertjében vagy más gyepes területen is.
Ez a természetvédelmi módszer nem csak a biodiverzitás megőrzésében játszik kulcsszerepet, de mint a közelmúlt eseményei is mutatták, kritikus időszakokban akár életmentő lehet olyan veszélyeztetett fajok számára, mint a fecskék. A szakemberek arra biztatják a lakosságot és a gazdálkodókat, hogy gondolják át kaszálási szokásaikat, és ahol lehetséges, hagyjanak meg természetes, kaszálatlan területeket. Ezzel nem csak a környezetünket óvjuk, de hozzájárulhatunk számos faj, köztük kedvelt madaraink túléléséhez is.
És hasonló igaz kertjeinkre is. Az idei pusztító aszály megmutatta, hogy azokon az udvarokon, ahol a füvet lenyírták, az teljesen kiégett, míg ahol magasabbra hagyták vagy le sem vágták, ott az zöld tudott maradni még a csapadékmentesebb hetekben is.
A túl rövidre nyírt fű számos problémát okozhat a kertben és a környezetben. Először is, nem képes hatékonyan megtartani a nedvességet, ami különösen a szárazabb időszakokban vezethet vízpazarláshoz. A gyakori, túl alacsonyra vágás gyengíti a pázsitot, ami nehezebben birkózik meg az időjárás viszontagságaival – legyen szó nyári hőségről, őszi esőzésekről vagy téli fagyokról. Ez folyamatos pluszmunkát jelent a kert fenntartásában.
Az alacsony fű kevésbé védi a talajt az eróziótól. A nap és a szél könnyebben károsítja a rövidre nyírt pázsitot, fokozatosan elhordva a termőréteget. Ennek pótlása időigényes és költséges, nem beszélve a környezeti károkról.
A túlzott fűnyírás és a vele gyakran együtt járó műtrágyázás, vegyszerhasználat negatívan hat a biodiverzitásra is. Sok élőlény elveszíti élőhelyét vagy a vegyszerek miatt pusztul el. Végül egy elszegényedett ökoszisztéma marad, ahol már csak a legszívósabb fajok, mint például a szúnyogok maradnak meg.
Összességében a túl rövid fű fenntartása nemcsak több munkával és költséggel jár, de hosszú távon károsítja a kert és a környező terület ökológiai egyensúlyát is.