Hegyi Jutocsa: Nyár

Lángos június váltja a tavaszt,
vajon mért érzem mindig ugyanazt,
hogy gyerek vagyok, örök bizakodó,
végre nyár, remegő, húsos gyümölcshozó.
Csillog a Balaton, s a tengerek hava,
s hogy eljutok végre mindenhova,
ahol szerelem, az az árnyas jóság,
csiklandoz édes, nyári valóság,
míg szabadstandokon sül a keszeg,
hiába fújod, mégis forrón eszed…
és muzsikál a zizegő nádas,
leszállni készül épp egy fehérlő szárnyas.
friss fűben komótos szarvasbogár,
a béke méhe zöng, kint hagyott söröspohár.
Még él Radnóti, s a fürge barátok,
s a veranda árnya hull reátok.
Török Ádi muzsikál Badacsonyban,
a bársony levegőn permetes vízszag van.
És gazdag, ki tegnap még szegény volt,
mert kinyílt a kincses, megöröklött mennybolt.