Jelenits István (Berettyóújfalu, 1932. december 16. – 2024. szeptember 26.) Magyar Corvin-lánccal kitüntetett Széchenyi-díjas piarista szerzetes, teológus, író, magyar és hittan szakos tanár, tartományfőnök. Tótfalusy István írói álnéven verseket is írt (de nem azonos Tótfalusi István műfordítóval és nyelvésszel).

Nagyváradon kezdte gimnáziumi tanulmányait, de a világháború végén családjával együtt kitelepítették. A pesti Piarista Gimnáziumban folytatta tanulmányait és ott érettségizett 1951-ben. Már akkor is piarista szerzetes akart lenni, de a rendbe fölvehető növendékek számának korlátozása miatt csak a bölcsészkar elvégzése után, 1955-ben léphetett be a piarista rendbe. 1959. augusztus 28-án tett örökfogadalmat, és ugyanebben az évben november 29-én Egerben pappá szentelték.

Piaristaként a rend kecskeméti, majd budapesti gimnáziumaiban tanított hittant, illetve magyar nyelvet és irodalmat. 1965-től a biblikus tárgyak tanára is volt a rend Kalazantinum hittudományi főiskoláján, illetve 2000-től ennek utódintézményében, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán. 1985 és 1995 között a piarista rend magyarországi tartományfőnöke volt. 1992-től évekig tanított a gödi, és 1994-től a váci piarista iskolákban, később pedig a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskolán is. 1995-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának esztétikatanára, majd tanszékvezetője volt Budapesten, illetve Piliscsabán.

Számos hosszabb és rövidebb írása jelent meg a Szentírásról, Janus Pannonius, Pilinszky János költészetéről, irodalomról, nevelési kérdésekről és más témákról, elsősorban a Vigilia és az Új Ember folyóiratok hasábjain. Összegyűjtött műveit az Új Ember Kiadó 1999 és 2001 között öt kötetben jelentette meg. Rendszeresen tart pedagógiai, irodalmi és bibliai tárgyú előadásokat a budapesti piarista kápolnában, és szerte az országban.Latinovits Zoltán lelkivezetője, gyóntatója volt.^[5] A zsidó-keresztény megbékélést mindig szorgalmazta.