Karsai Dániel méltósággal küzdött bő három éven át a legyőzhetetlen ellenséggel, az ALS-sel. „Ma este elment” – írta ki Facebook-oldalára az alkotmányjogász testvére, Péter.
Szombaton, szeptember 28-án 47 és fél éves korában elhunyt Karsai Dániel jogász, aki legyőzhetetlen betegségével szembesülve jogi harcba kezdett, hogy Magyarország változtasson szigorú eutanáziatörvényén. Szenvedését a nyilvánosság előtt vállalva kereste a lehetőségét annak, hogy az állam ne büntesse azt, aki asszisztál egy menthetetlen beteg halálában. Bár Karsai keresete elbukott a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán, az eutanázia kérdése a magyar közbeszéd részévé vált.
Karsai Dániel 1977. március 28-án született Budapesten, jogi diplomát szerzett az ELTE-n, majd dolgozott az Igazságügyi Minisztériumban. Ezt követően beleszeretett a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) munkájába. Több ezer ügyfelét képviselte Strasbourgban és a magyar Alkotmánybíróság előtt. Legkeményebb küzdelmét az után vívta, hogy a gyógyíthatatlan ALS betegséget diagnosztizáltak nála.
Jogi úton akarta elérni az eutanáziához való jogot, ebben azonban sikert nem tudott elérni. Ugyanakkor a nyilvánosság előtti szenvedésével azt kivívta, hogy a téma ne legyen többé tabu a magyar nyilvánosságban.
Halálhírét testvére közölte szombat este. „Mindig velem, velünk leszel, Bro’. Imádlak!” – írta.
Karsai többször is nyilatkozott a HVG-nek, alig egy éve azt mondta kollégánknak: „Én magyar vagyok. Büszke vagyok rá, szeretek magyar lenni. Itt szeretek élni. Én, ha lehet itt, a szeretteim körében fejezném be a földi pályafutásom. Ha már az általános iskolában is azt tanították, hogy »itt élned, halnod kell«, akkor engedjék meg, hogy ezt méltósággal megtegyem.”
Küzdelme részeként bepillantást engedett a mindennapjaiba. Tavaly októberben interjút adott a HVG-nek.
„Jobbulást kívánok.”
(Gulyás Gergely, fidesz-kdnp)
Szegeny attol felt, hogy meltosag nelkul, magatehetetlenul fog meghalni.
Pedig az Orban Balazs, aki ugy el.
Karsai meg mozgaskeptelenul is tobbet tett a hazajaert, mint azok egeszsegesen..
Dr. Karsai Dániel
·
POSZT PRO PATRIA ET LIBERTATE XV. – Szolgalélek
Orbán Balázs nertárs a miniszteNERelnök politikai főtanácsadója. Orbán nertárs vérbeli reálpolitikus. Ebben a minőségében a minap kifejtette, hogy ha Oroszország megtámadna minket, ő bizony egyből megadná magát. Mert az 56-os forradalomból is mi lett, ugyebár. Meg a magyar életeket mindenáron meg kell védeni.
Orbán nertárs véleménye elsőre megalapozottnak is tűnhet. A Vörös Hadsereg kicsit erősebbnek tűnik annál a pár huszárszázadnál, amit a magyar film- és Hadik-ipar fel tud mutatni. De…nem vagyunk véletlenül tagjai a NATO-nak? Ami, ha nem tévedek, egy katonai szövetség. Melynek tagjai kötelesek egymást megvédeni. Szóval, ha fülig ér a córesz, a feltétel nélküli megadás előtt hívjuk már fel a NATO főtitkárát, hogy nem tud-e küldeni pár ezer drónt. Nagyon aggasztó, hogy Orbán nertárs figyelmét ez a lehetőség elkerülte. Remélem, hogy akinek tanácsot ad, nem hallgat vakon rá.
Felhívnám Orbán nertárs figyelmét arra is, hogy gyáva népnek nincs hazája. Lehet, hogy elbuktuk a forradalmainkat, de ezek azok a pillanatok, amikre büszkék lehetünk – mert kiáltunk egy nemes eszméért, a szabadságért. És jobb szabadon meghalni, mint szolgaként élni.
Ez akár az életvégi döntésekhez való jog mottója is lehetne. Én nem szeretnék sem Putyin, sem a szenvedés szolgája lenni. Ha már a fájdalom ural mindent, méltósággal, emelt fővel, a sors szemébe nézve akarok eltávozni. De a NER nem engedi. Mert ehhez is gyávák.
Az egész NER-nek és főként Orbán nertársnak jó bátrulást kívánok.
Mindenkinek szép hétvégét!
2024.9.27