„Seneca így ír magárul: „Mikor estve kiviszik a gyertyát, az én feleségem, tudván szokásomat, csendességben vagyon. Én pedig, valamit nap-estig mondottam, vagy cselekedtem, előszámlálom elmémben; semmit magam-túl el nem titkolok; és a hol fogyatkozást látok, megfeddem magamat, mondván: no, most megengedem, de ez-utan ez ne legyen”.
Pázmány Péter idézi ezt a részletet 17. századi magyar nyelven és helyesírással. Milyen jó lenne, ha hívő és hitetlen, így fejezné be a napot. Rohamosan javulna társadalmunk közérzete. Emberségünk olyan eleméról van szó, ami ugyan ízig-vérig keresztény, de lám a kereszténységtől függetlenül fogalmazták meg. Kövesse hát mindenki Seneca példáját!”