A születésnapi ünnepséget az emeleten tartották: szolid pompába öltözött a galéria. A kiállított festmények és vitrinek között a terített asztalok, a pezsgős üvegek, a díszes torták, és az asztalokon elhelyezett régi fotók – megörökítve az intézmény múltjának pillanatait – jelezték: ez a nap más, mint a többi. Ezt jól tudta Majorné Bencze Tünde is, a Miskolci Kulturális Központ (MKK) ügyvezetője, aki ennek tükrében köszöntötte az egybegyűlteket, kiemelve a város részéről megjelent két önkormányzati képviselőt, Hojnyák Dávidot és Bodor Márkot.
Utóbbi ünnepi beszédében hangsúlyozta, az Ady nem csak a diósgyőriek számára bírt jelentőséggel, de hatással volt egész Miskolc kulturális életére.
– Talán nem is az eltelt idő a legfontosabb, hanem a szellemiség, az, hogy miképp alakult ez a hatvan év – fogalmazott Bodor Márk. – A programok, a koncertek, a kiállítások, a műsorok és fellépések: Hofi Gézától az Eddáig. Ám még lényegesebb az itt dolgozók munkája, akik egyengették az intézmény életét, akik a művelődési ház eredeti célját megvalósították: programokat és kultúrát hoztak az itt élők hétköznapjaiba. Köszönjük nekik ezt a munkát – zárta a körzet újonnan hivatalba lépő önkormányzati képviselője.
Hatvan év
– Miskolcon, ha elhangzik az „Ady” név, nagyobb eséllyel asszociálnak az emberek a művelődési központra, mint a költőre. Ez nem meglepő tulajdonképpen, hiszen majdnem mindannyiunk életében volt olyan szakasz, amikor fontos volt számunkra ez az intézmény. Persze mindenkinek kicsit mást jelent, annak függvényében, melyik időszakában kapcsolódott hozzá. Éppen ezért gondoltuk úgy, hogy érdemes kicsit visszaemlékezni, mi is történt itt az elmúlt hatvan évben – fejtette ki az MKK vezetője.
A kezdet
– Az első időszakban itt még családi házas övezet állt: nem volt Kuruc utca meg Árpád utca. Édesapám tánc és illemtanár volt, így gondoltam, bemutatkozással kezdem: körbejártam a környéket, és megkérdeztem az itt lakókat, milyen programok érdekelnék őket. Rengeteg ötletet kaptam, ezek mentén indult a munka.
Marika néni szerint Diósgyőr akkor még markánsan elkülönült Miskolc egészétől, ezt a vaskos városrészi öntudatot pedig figyelembe kellett venni.
– Rengeteg rendezvényt bonyolítottunk, ezek mellett számos szakkört hoztunk létre: otthont találtak az Adyban úgy a mezőgazdaság iránt érdeklődők, mint a díszítők vagy a barlangászok – mesélte az ünnepségen Fügeczkiné Balogh Mária, megemlékezve a néptáncos csoportról, és a Játsszunk Együtt! bábszínházról, amik szintén nagy sikert arattak.
Nagy jövő
– Amikor megérkezett, messziről kiáltotta felém: „nagy jövő vár erre a helyre!” Ezt akkor, az adott körülmények között kétkedéssel kezeltem. Néhány nappal később lehetőségünk nyílt a Diósgyőri várat üzemeltetni, ami kaput nyitott egy aranykorra. A várhoz kapcsolódott a Várfürdő – az összes örömével és bánatával együtt. Kiállításokat, színházi előadásokat szerveztünk, volt számos fogadott rendezvényünk, mint a történelmi játékok, az íjász verseny, a Borsodi Fonó vagy a dixie fesztivál. A Vasgyári Közösségi Ház is hozzánk tartozott, és lett egy kis közösségi rádiónk is. Így vált szabadidő központ a „kis” Ady-ból. – osztotta meg gondolatait Ládi Katalin.