Az elmúlt hetek szabad-szemmel alig látható, egy-két forintos mozgásához képest váratlanul nagy áremelkedés jöhet szombaton a benzinkutakon: a benzin nagykereskedelmi ára 4, a gázolajé 5 forinttal nő holnaptól, egy lépésben hasonló áremelkedésre június óta nem volt példa. A benzin átlagára várhatóan 588 forint, míg a dízelé 595 forint lesz (feltéve, hogy a kutak többsége egy az egyben érvényesíti áraiban a nagykereskedelmi árak változását).
A háttérben a közel-keleti válság eszkalálódása áll. Emiatt ugyanis a világpiacokon egyrészt drágul az olaj: a hordónkénti Brent olajár október 1-jén reggel még 70 dollár volt, ma reggel már 78,5 dollár közelében járt. Másrészt gyengül a dollárral szemben a forint: szintén október 1-jén még 355 forint környékén volt az árfolyama, most 364 forint fölött van. Gyors átváltással kijön, hogy
a forintban számolt hordónként olajár így 24 850 forint környékéről 28 500 forint fölé ment, ami nagyjából 15 százalékos áremelkedést jelent – mindössze három nap alatt.
A mostani olajáremelkedést egy olyan időszakban váltotta ki a háború, amikor egyébként minden tényező, a keresleti és a kínálati is a csökkenés irányába mutatott – mondta kérdésünkre Pletser Tamás, az Erste olaj- és gázipari elemzője. Az elmúlt két-három hónapban az ipari konjunktúra világszintű hanyatlása, és főleg Kína miatt jelentősen csökkent a kereslet (Kínában azért is, mert az autóiparban dinamikusan nő az e-autók súlya, illetve mert a nehézgépjárműveket cseppfolyós földgázra állítják át).
Közben a kínálat a nem OPEC-tagok termelésének növekedése miatt megugrott, Guyana, Brazília és az Egyesült Államok kitermelése nagyjából napi 1,5 millió hordóval nőtt, illetve nő 2025-ben, miközben csak nagyjából 900 ezer hordós az egész világ idei várható keresletnövekedése.
Az olajpiacokon így a határidős kereskedésben az utóbbi hónapokban a short, tehát áresésre játszó pozíciók száma meghaladta a long, azaz áremelkedésre számító pozíciókét. Ilyen a Covid-világjárvány időszakát leszámítva több mint húsz éve nem volt, mondja a szakértő.
Csakhogy ezt a helyzetet most igencsak megkavarta a közel-keleti háború. „Arra mindenki számított, hogy lesz katonai konfliktus Izrael és Irán között, a piac most azon aggódik, hogy milyen lesz ennek mértéke, iránya, illetve hogy mi lesz ennek a következménye” – mondta a szakértő. Az egyik kockázat, hogy Izrael a légicsapásokat az iráni olajfeldolgozó létesítmények ellen is irányítja – az ország napi olajtermelése nagyjából 3,7 millió hordó, vagyis a világpiacon is látható hatása lenne egy ilyen csapássorozatnak –, a másik az, hogy ha a konfliktus elmélyül, akkor Irán lezárja-e a Hormuzi-szorost. „Ha ezt megteszi, annak nagyon súlyos kihatása lehet a világ olajpiacára, ugyanis ezen a szoroson halad át a világ olajkereskedelmének 45 százaléka” – mondja Pletser.
Az utóbbi napokban az aggodalmat az fokozta, és mozgatta fel az árakat, hogy a Biden-kormányzatban állítólag szó volt az előbbiről, vagyis az iráni olajipar elleni izraeliek légicsapásokról. „Az látszik, hogy Washington próbálja most fékezni Netanjahut a háború elmélyítésében és kiszélesítésében, de ebben egyelőre nincs túl sok sikerük.” Ha lesznek ilyen légicsapások, vagy más módon mélyül el a krízis, akár pillanatok alatt 100 dollárra emelkedhet az olajár. Ha viszont a konfliktust sikerül rendezni, nem eszkalálódik a helyzet, akkor a szaúdi előrejelzések szerint az 50 dolláros olajár sem elképzelhetetlen – a kitermelést két éve önkéntesen visszafogó OPEC-tagállamok ugyanis hamarosan szintén növelhetik a kínálatot.
Majd Platós Petya levajazza Ursulánál az árcsökkentést.
„Magyar Péter azt üzente a „propagandista” újságíróknak, hogy hamarosan új állás után kell nézniük. Remek ötlet, az a lényeg, hogy mindenki felfogja, gondolom én.
Hanem, kedves Péter.
A fenyegetett újságírók (nem propagandisták, hiszen az te vagy…) nevében hadd jegyezzek meg három apróságot.
Az első az, hogy egyetlen ember döntheti el, hogy meddig akarok újságíró lenni: én magam. Akkor hagyom majd abba az újságírást, ha a német söröskorsók gyűjtése vagy az olasz ételek főzése annyira ellustított, hogy már semmit nem akarok közölni másokkal. Hogy azonban ez a nap mikor jön el, nem egy törpe, idegbeteg barom, feleségverő tuskó, nárcisztikus ideggóc – vagyis te – dönti el. Amikor majd leteszem a lantot, te pont újra olyan senki leszel, amilyen voltál akkor, amikor térdig érő nyelvvel előre köszöngettél jobboldali politikusoknak, üzletembereknek, újságíróknak, azoknak, akiktől akkoriban hasznot és hatalmat reméltél.
A második megjegyzésem, hogy az a politikus, aki újságírókat fenyeget, függetlenül attól, hogy ő maga vagy az újságírók melyik politikai táborhoz tartoznak, pusztán azt jelzi ezzel a szöveggel, hogy fél a nyilvánosságtól és nem tűri a másként gondolkodást. Szoktasd magad a gondolathoz, hogy a szólásszabadságunkat soha nem tudod korlátozni, egyszerűen azért, mert nem lesz rá lehetőséged. A szemétségeid miatt egyébként is előbb-utóbb irtózatosan megégeted magad. Arra sem lesz időd, hogy magadat megmentsd, így aztán az érdekes kis magánfrázisok sem csíráznak tovább a fejecskédben.
Harmadszorra pedig hadd emlékeztesselek arra, hogy harminc éve újságíró vagyok. Mindig a munkabírásomnak, a tehetségemnek és a tudásomnak köszönhettem, amit elértem. Erre joggal lehetek büszke. Vagyis maradok, ahol voltam, vagyok, ez teljesen természetes. Te viszont soha életedben nem dolgoztál normális munkahelyen, a feleségedre való tekintettel megtűrtek valami hivatalban, vagy ugattál egész nap láncra kötve. Éppen ezért, valamint azért, mert férfiként, férjként, apaként megbuktál, egész álló nap hazudozol és gyűlöletet gerjesztesz a magyar társadalomban, inkább folyamatosan kussolnod kellene. Fogsz is hamarosan.
Ezt szerettem volna elmondani neked, Magyar Péter. Ne haragudj az érdes megfogalmazásért, de ahonnan én jöttem, az ilyeneket, mint te, általában lapáttal vágták pofán. „