Kroó Zita, (képünkön)a Pesti Srácok műsorvezetője a csatorna egyik adásában a következőt mondta:

Én nem értem, tehát Karsai Dániel, mondjuk ki, emiatt a betegség miatt halálra volt ítélve. Tényleg csak az volt, hogy na, mikor fog ez bekövetkezni. Tehát hogy az emberben, már bocsánat, de ne legyen annyi türelem, hogy megvárja azt, hogy az élet mondja: »Danikám, akkor most van vége!«, és akkor utána ebből ekkora politikai ügyet csinálunk, én ezt nem értem.

Karsai Dániel nemrég hunyt el, miután három éven át küzdött gyógyíthatatlan ALS-betegséggel. Az alkotmányjogász nevét akkor ismerte meg igazán az ország, amikor a strasbourgi bírósághoz fordult, hogy eutanáziához folyamodhasson, hogy méltósággal fejezhesse be életét.

ByeAlex a Facebookján írt az ügyről a minap, vette észre a Telex:

Én nem ismerlek téged személyesen és a nevedet sem hallottam eddig, így tkp. kialakult negatív véleményem sincsen rólad, meg hát ítélkezni sem szeretnék feletted pont én, hisz én valóban nem vagyok egy szent ember. A politikai része meg végképp hidegen hagy, hiszen szerintem ez a téma túlmutat a politikán. Hadd osszak meg veled néhány gondolatot. Nem rosszindulattal, nem utálattal. Tisztelettel, mint férfi a nő felé

– kezdi az énekes a posztját. Szerinte ez az egész téma nagyo bonyolult, ám a társadalmi fejlődés szempontjából mégiscsak fontos etikai és filozófiai kérés. Személyes történetét is leírta arról, hogy nagymamája Parkinson-kórtól szenvedett, és hatvanéves korára már felügyelet kellett mellé.

„Lényeg, hogy az utolsó tíz éve pokoli lehetett. És még mindig volt sok tiszta pillanata, amikor tudott beszélni hozzánk. Megérinteni az arcomat, vagy kiülni egy picit a tornácra levegőzni; mert hogy ennél még súlyosabb, kegyetlenebb betegségek is sújthatják (sújtják is) az embereket, nem mintha ez egy verseny volna; de látjuk. Természetes az, hogy az ember fél a haláltól. Pont ezért természetes az is, hogy fél attól, hogy mások halála kapcsán hozhasson meg döntéseket. Ilyenkor hivatkozunk pl. Istenre, hogy majd ő eldönti. de az a helyzet, hogy ha van is Isten, az bizony a szabad döntés és beavatkozás jogát – úgy tűnik – meghagyta nekünk.”

Abba sajnos csúnyán belenyúltál, hogy miként tudod felvilágosult, etikai lényként kezelni mások nyomorúságát. Mert te abban a beszélgetésben azon nevetgéltél (és ez nem a Family Guy, ahol minden vicces), hogy ha valaki úgyis halálos beteg, annak miért nem mindegy már, ha kivárja, míg meghal. Nem tudom találkoztál-e már hosszú betegségben szenvedő emberrel. Láttad-e azt a szemeiben, hogy ő már feladta. Elengedte. Menne. Láttad-e milyen az, amikor valaki az utolsókat lélegzi. Érezted-e azokat a szagokat, hallottad-e, hogy a halál ott mászkál a szobában. Mert az bizony egy hosszasan szenvedő ember mellett minden áldatlan napon ott üldögél. Ő tényleg ráér kivárni, míg a szenvedő elmegy, hiszen utána már úgyis az övé örökre.

ByeAlex végül tanácsokkal látta el a műsorvezetőt:

Nem baj, ha hibázunk. nem baj, ha meggondolatlanságból esetleg butaságokat mondunk. Mert az emberekben igenis ott van a megbocsátás képessége. Azt mondod, keresztény vagy. Akkor tudod is ezt jól. Ilyenkor csak tudni kell őszintén bocsánatot kérni. Ehhez viszont be kell látni, hogy hibáztunk. Neked ott kell kezdened. És csak aztán posztolni róla. Ez nehéz.