Már reggel hét óra előtt a forgalom teljes megállításával keresték a rendőrök Miskolcon az ittas sofőröket. Sokakat zavart, hogy így nem érhetett be időben a munkahelyére, mások viszont örülnek a megerősített ellenőrzésnek.
.
Olivér fotóján éppen hét perccel vagyunk hét óra előtt, a forgalom teljesen áll az Avason a rendőri ellenőrzés miatt. Bár a “résztvevők” közül többen is úgy nyilatkoztak, hogy igen, néhány percet vesztettek az araszolás miatt, de általában három rendőr szondáztatott egy időben, így annyira nem volt hatalmas kiesés. Aki tisztának bizonyult, annak ez az egész néhány másodpercébe telt csak.
Többen is akadtak, aki azért háborgott, mert a forgalom eleve lassan halad a reggeli csúcsforgalomban, erre egy ilyen akcióval még jobban feltartják a közlekedőket, akik vagy az iskolából, vagy a munkahelyükről fognak nagyobb eséllyel elkésni. Mások azonban egyértelmű pozitívumnak tartják az ellenőrzést és inkább azon háborodnak fel, hogy több sofőrtárs már ilyen korai időpontban is alkoholos befolyásoltság alatt vett részt a forgalomban. Többen kiemelték, hogy mindannyiunk érdeke, hogy “a piás sofőröket” kiszűrjék a többiek közül és azok ne veszélyeztethessenek másokat.
Szó szerint ellopott „hírnökös” cikk forrásmegjelölés nélkül, de már megszoktuk. 😉
az a hírérték hogy ne vezess piásan, minek ehhez forrás, a társadalmi hasznossága vitathatatlan
Menjenek busszal, akkor nem szondáztatják őket és nem tartják fel egymást.
A józan hülyéket mikor szűrik ki már végre?
Forrás. facebook
Nálunk itt a borsod 24 szerkesztőségben ki van rakva egy pusztai kép amit reggelente leköpdösönk
betli
betlipatkányt meg minden miskolci leköpdösi
Vásárhelyi Máriához
Mindenekelőtt leszögezem, hogy nagy tisztelője vagyok Vásárhelyi Máriának, mindig örömmel olvasom intelligens megnyilvánulásait, de amit itt ma, október 8-án a Klubrádióban hallottam tőle, az csak azt bizonyítja, hogy ez az ország valóban teljesen reményvesztett.
Kedves Mária!
Nem kell Magyar Pétert szeretni! Szó sincs róla! Viszont el kell ismerni azt a tényt, hogy az elmúlt tizennégy évben szinte kizárólag csak ő volt képes nagy tömegeket megmozgatni, s millió feletti nagyságrendben szerezni híveket és szimpatizánsokat Orbán valamint maffiája leváltásának ügyéhez!
Tudom, most azt kérdezi, miből gondolom, hogy tényleg az lenne a célja? Jól sejti, s így igaz, GONDOLOM! Figyelve megnyilvánulásait, hallgatva-olvasva elképzeléseit és programját, ismerve meghurcolásainak történetét, úgy érzem, ha nem igaz szívvel teszi, amit tesz, akkor már annyira eltávolodott attól a közegtől, amelybe sokan tartozónak vélik, ahonnan nincs visszaút.
A mai magyar közállapotok között elvszerűségre, érték-alapú politizálásra, ideológiák mentén történő helyezkedésre apellálni nem szerencsés megnyilvánulás.
Itt már rég nem a jobb és baloldal, konzervatívok és liberálisok, nemzetiek és globalisták között húzódnak a (front)vonalak, hanem a tisztesség és becstelenség, a demokrácia akarói és ellenzői, az európai (nyugati) betagozódás, vagy a keleti, külön utas autoriter rendszerekhez való dörgölőzés hívei között.
Ezeken a jól csengő, s általuk magunkat szilárd jellemként aposztrofálni képes lózungokon már sajnos túljárt az idő! Itt már nem finomkodni, és filozofálni, hanem egyértelműen helyezkedni kell, s szerencsére nem egy kiismerhetetlen labirintusban, hanem egy teljesen egzakt pályán kell a helyünket megtalálni; nem hezitálva, nem tamáskodva, nem félszegen, hanem határozottan és azonnal!
És most az az egyetlen pálya, amit Magyar Péter kínál! Mondjuk ki – bár emiatt nyilván sok kritikát fogok kapni – Orbán leváltásának célja okán vagy beállunk mögé, vagy fel kell készülni arra, hogy a teljhatalmú miniszterelnök újabb négy évig tiporhatja emberi méltóságunkat, apaszthatja életszínvonalunkat, lophat tőlünk, bujkálhat előlünk, s rombolhatja tovább szeretett hazánkat, mind arcátlanabbul építve a hitleri és sztálini időkre hajazó aljas rendszerét.
Más alternatíva jelenleg nem körvonalazódik. És ismerve a magyar társadalom kényelmességét, ha véletlenül a közeljövőben fel is tűnne valaki, már nem lenne elég idő felépíteni majd a célba katapultálni.
Akár szimpatikus MP, akár nem, most el kell fogadnunk, hogy vagy ő, vagy senki más, s ideje lenne végre megmutatni, hogy van valami, amiért érdemes összefogni!
Mert közel egy éve előkerült valaki, aki bedobta a követ az állóvízbe, aki felülkerekedett régi énjén, aki besokallt az őt körülvevő mocsoktól, aki szembe mert fordulni a Keresztapával, s aki fejébe vette, hogy megönti annak mocskos hatalmát. Amíg az ellenkezőjéről nem GYŐZŐDÜNK meg, higgyük el neki, hogy őszintén így gondolja.
Amikor 1989-ben megdőlt a szocialista társadalmi-gazdasági rendszer, ismertük Antall Józsefet? Vagy amikor Orbán 2002-es veresége után szinte a semmiből feltűnt Gyurcsány Ferenc, akkor tisztában voltunk az ő kvalitásaival? Vagy amikor Gyurcsány után Bajnai Gordon vette át hazánk szekerének rúdját, tudtuk mire lesz képes?
Gyakorlatilag semmit sem tudtunk, egyikről se! Elfogadtuk őket és kíváncsian vártuk, mik fognak történni. Volt, akiben csalódtunk, volt, aki kellemes meglepetésként szakszerűen és csendben, de főleg sikeresen tette a dolgát, és volt, akit rövidesen úgy megutáltunk, hogy a pokolra kívántuk.
De akárhogy is volt, négy év múltán ott volt a lehetőségünk, hogy véleményt nyilvánítsunk a tevékenységükről, s ha nem tetszett, nem szavaztunk ismét bizalmat neki. Ilyen egyszerű volt minden.
Vagyis: nem prekoncepciók – pláne a magyar Goebbels ármánykodásaival és a kilóra megvett hazug és becstelen sajtójával háttérben –, hanem teljesítmények alapján mérettek meg, s mi aszerint döntöttünk is!
Magyar Pétert addig szidni, kritizálni, ekézni, amíg nem képez hatalmi tényezőt lehet, de nem bölcs dolog. Tisztában vagyok vele, hogy sokaknak Fideszes múltja csípi a szemét, s mások azt feltételezik, hogy ő az állampárt trójai falova, többen vélik arrogánsnak, beképzeltnek, és még többen vannak, akik nem hisznek neki, vagy egyszerűen csak benne sem bíznak.
Mindezek ellenére ebben a ciklusban mégis ő testesíti meg a hitet és a reményt – s bízzunk benne, hogy egyszer majd a szeretetet is.
Már többször leírtam, de most ismét csak előveszem a sikeres kínai gazdasági reformok atyjának, Teng Hsziao-pingnek híres mondását: „mindegy milyen színű a macska, csak fogja meg az egeret”! Jó lenne, ha mindenki belátná – ezt a bölcseletet a jelenlegi hazai viszonyokra extrapolálva -, hogy jelen esetben tök mindegy, milyen személyiség Magyar Péter, ha képes demokratikus úton Orbán Viktor legyőzésére.
Igen, Magyar Péter tegye meg ezt a szívességet nekünk; alakítson kormányt, intézze az ország ügyes-bajos dolgait, mérettessen meg miniszterelnökként, AZTÁN majd róla is kinyilvánítjuk véleményünket. AKKOR fog eljönni az igazság pillanata, utólag és főleg objektív valamint releváns TÉNYEK alapján.
Szóval kedves Mária, megtapasztalva Magyarország zuhanórepülését, napjainkban már ott tartunk, hogy akár az ördöggel is cimborálni kell, csak szabaduljunk valahogy meg a Magyarországot hűbérbirtokának tekintő, a demokráciát módszeresen leépítő zsarnoktól és korrupt kiszolgálóitól!
Ha nem ezt tesszük, Orbán a következő választásokat is behúzza! Persze, előtte nem fukarkodik majd a jól hangzó ígéretekkel, hogy utolérjük Ausztriát, hogy értékállóakká teszi a nyugdíjakat, hogy nem lesznek megszorítások, hogy hazánkat Európa legélhetőbb országává teszi, meg hasonló – képességeit és jellemét ismerve – irreális dolgokkal.
Hátralévő életünkben is szükségünk van erre a rémálomra?…
Őszinte tisztelettel,
Elter Károly
Elvből nem sok jutott Önnek… Na mindegy, nekünk a rendszerváltás amúgy is kimerült a Mariahilferen…
Látva a nagy torlódást, még sokan időben vissza tudtak fordulni a sorból .. 😀