TALÁLT KÉPEK
„Ezt a fényképet én készítettem. Két legénységi állományú, 53/II. zászlóaljhoz tartozó honvédet ábrázol holttestkeresés közben. A csónak orrában ülő beosztott egy szovjet polgár holttestét tartja a víz színén ruhájánál fogva.”
A kép hátoldalán szereplő 1951. augusztusi dátum Szilágyi Sándor vallomásának idejére vonatkozik, a kép valamikor 1943 folyamán készülhetett.
Szilágyi Sándor az 53. gyalogezred hadnagyaként 1943-tól szovjet hadműveleti – a mai Oroszország, Belorusszia – területen, majd Magyarországon teljesített szolgálatot. Egységének feladata a közrend fenntartása és a partizántevékenység elhárítása volt. A vizsgálati anyagok állításai alapján más egységekkel együttműködve nemcsak partizánvadászatokon, hanem a civil lakosság elleni cselekményeknek is részese volt: lakosok összeterelése, élőállatok elhajtása, sőt egy ízben annak is tanúja volt, ahogy a német csapatok egy egész falut felgyújtottak.
1951-ben – nem tudni, hogy önként vagy kényszer hatására – az alábbi vallomást tette, melyre alapozva háborús- és népellenes bűncselekmények elkövetőjeként 1 év 2 hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélték.
„Konkréten az alábbi cselekményekre emlékszem: 1943. április végén részt vettem Saltanovka szovjet községtől északra lévő erdő átfésülésében, ahol mintegy 80-100 fegyvertelen szovjet nőt és gyermekeket és öregeket foglyul ejtettünk. A foglyokat a kijelölt a gyülekező helyre szállítottuk, akiknek további sorsáról tudomásom nincs.
1943.júliusában Gomel-Brjanszki vasútvonal déli részénél lévő községet a németekkel együtt elfoglaltuk, a község lakosságát összegyűjtöttük a Főtéren és kihallgattuk őket arra vonatkozóan, hogy közöljék a partizánok tartózkodási helyét. Kihallgatásuk eredményét a helyszínről rádió útján közöltem a hadosztály parancsnoksággal. A vállalkozás befejeztével a németek 8-10 szovjet állampolgárt elhurcoltak.
A fenti partizánvadászatok alkalmával kifejtett tevékenységemért ezredparancsnoki dicsértet kaptam és hadnaggyá léptettek elő.
1943. július végén a Gomel-Brjanszki vasútvonal északi oldalán lévő szovjet községet elfoglaltuk. Mivel a község lakói tudomást szereztek jövetelünkről, elmenekültek. Ezért megtorlásképpen a községet kiraboltuk, majd utána felgyújtottuk. A község kirablása alkalmával több törölközőt, lepedőt, ikont és más holmikat raboltunk. Hasonlóképpen a beosztottaimtól több esetben részesültem rablott tárgyakból, amelyeket tábori postán, vagy szabadságra való hazatérésem alkalmával hoztam haza Magyarországra. Beismerem, hogy Navlja szovjet községben többízben erőszakot követtem el szovjet nőkkel szemben. A szovjet nők felderítésére Havroka István beosztottamnak adtam parancsot.
A szovjet hadműveleti területen a partizánvadászatok folyamán végzett »érdemeimért« »Signum Laudis«-al tüntettek ki.
„Ezt a fényképet én készítettem. Két legénységi állományú, 53/II. zászlóaljhoz tartozó honvédet ábrázol holttestkeresés közben. A csónak orrában ülő beosztott egy szovjet polgár holttestét tartja a víz színén ruhájánál fogva.”
A kép hátoldalán szereplő 1951. augusztusi dátum Szilágyi Sándor vallomásának idejére vonatkozik, a kép valamikor 1943 folyamán készülhetett.
Szilágyi Sándor az 53. gyalogezred hadnagyaként 1943-tól szovjet hadműveleti – a mai Oroszország, Belorusszia – területen, majd Magyarországon teljesített szolgálatot. Egységének feladata a közrend fenntartása és a partizántevékenység elhárítása volt. A vizsgálati anyagok állításai alapján más egységekkel együttműködve nemcsak partizánvadászatokon, hanem a civil lakosság elleni cselekményeknek is részese volt: lakosok összeterelése, élőállatok elhajtása, sőt egy ízben annak is tanúja volt, ahogy a német csapatok egy egész falut felgyújtottak.
1951-ben – nem tudni, hogy önként vagy kényszer hatására – az alábbi vallomást tette, melyre alapozva háborús- és népellenes bűncselekmények elkövetőjeként 1 év 2 hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélték.
„Konkréten az alábbi cselekményekre emlékszem: 1943. április végén részt vettem Saltanovka szovjet községtől északra lévő erdő átfésülésében, ahol mintegy 80-100 fegyvertelen szovjet nőt és gyermekeket és öregeket foglyul ejtettünk. A foglyokat a kijelölt a gyülekező helyre szállítottuk, akiknek további sorsáról tudomásom nincs.
1943.júliusában Gomel-Brjanszki vasútvonal déli részénél lévő községet a németekkel együtt elfoglaltuk, a község lakosságát összegyűjtöttük a Főtéren és kihallgattuk őket arra vonatkozóan, hogy közöljék a partizánok tartózkodási helyét. Kihallgatásuk eredményét a helyszínről rádió útján közöltem a hadosztály parancsnoksággal. A vállalkozás befejeztével a németek 8-10 szovjet állampolgárt elhurcoltak.
A fenti partizánvadászatok alkalmával kifejtett tevékenységemért ezredparancsnoki dicsértet kaptam és hadnaggyá léptettek elő.
1943. július végén a Gomel-Brjanszki vasútvonal északi oldalán lévő szovjet községet elfoglaltuk. Mivel a község lakói tudomást szereztek jövetelünkről, elmenekültek. Ezért megtorlásképpen a községet kiraboltuk, majd utána felgyújtottuk. A község kirablása alkalmával több törölközőt, lepedőt, ikont és más holmikat raboltunk. Hasonlóképpen a beosztottaimtól több esetben részesültem rablott tárgyakból, amelyeket tábori postán, vagy szabadságra való hazatérésem alkalmával hoztam haza Magyarországra. Beismerem, hogy Navlja szovjet községben többízben erőszakot követtem el szovjet nőkkel szemben. A szovjet nők felderítésére Havroka István beosztottamnak adtam parancsot.
A szovjet hadműveleti területen a partizánvadászatok folyamán végzett »érdemeimért« »Signum Laudis«-al tüntettek ki.
https://uploads.disquscdn.com/images/90fc66f6360a1dd08ff4c684f895d10a90547560bef321a37b850578c3c4a773.jpg?w=800&h=457
Ez van, ahol nem harcosok, hanem hantrógerek a katonák.