Különleges riportra vállalkozott az Észak-Magyarország újságírója éppen 50 évvel ezelőtt, a cikk 1974. október 15-én jelent meg. Pusztafalvi Tibor a fizetés napján járta a várost, nem sokkal azután, hogy két órakor „fújt a gyár”, azaz vége volt a műszaknak.
Fotó: Nem Archív fotó
A fizetés napján más az élet?
Az LKM 1-es kapuja előtti teret már elözönlötték a műszakból jövők. Mint minden fizetési napon, ma is elfoglalta helyét a „bizsus
– számolt be. Volt egy kecskelábú asztalon minden: óraszíjak, léggömbök, kacsingató gésák, szarufésűk, levéltárcák, mindenféle színű napszemüvegek, játékórák és egy öl művirág. Az újságíró szerint volt vásárló elég, ő azonban ment tovább az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat 904. számú boltja elé, ahol
a korlát szinte meghajlik a támaszkodó emberek súlya alatt. Sörös-, boros-, pálinkásüvegek arzenálját rakják maguk mellé a földre
Végig a városon
A három óra az Árnyaskert kapujában érte az újságírót, beszámolója szerint bent vágni lehetett a füstöt.
Kisírt szemű vézna kis asszony áll mellettem. — Vár valakit? — kérdezem és választ sem várva próbálok elsomfordálni. — A férjemet… de mi köze hozzá?
Nem akart általánosítani
Az újságíró később bejárta a Marx téri kocsmát, majd a Tiszai pályaudvarra ment – hasonló volt a helyzet. A cikk úgy végződött az 50 éves lapban, hogy az újságíró megjegyezte, nem akar általánosítani. Szerinte jóval többen vannak azok, akik a gyárkapun kilépve nem az italbolt felé teszik első lépteiket, hanem haza, a családhoz.
azóta annyi változott hogy az északnál már nincsenek újságírók
Ja, csak Pusztafalvi nem Tibor volt, hanem Tivadar, s mit tesz Isten, disszidált…Németországban lett soför.
Ja, csak Pusztafalvi nem Tibor volt, hanem Tivadar és disszidált, Németországban lett soför…