Az idegenforgalom különböző leágazásai az utóbbi 14 évben a NER klientúraetetésének fő eszközei lettek. A legendás lombkoronasétánytól a nevetséges sátoraljahelyi függőhídig a legvérlázítóbb pénzszivattyúk közül számtalan épült idegenforgalmi célokat behazudva. Ugyanez a helyzet az EU-s pályázatokból épült, magánvillaként használt „falusi szálláshelyekkel” és az elnyert pénzekből meg sem épülő nevezetességekkel, mint például a „palóc hagyományokat interaktívan bemutató” akármi. A híres-neves Le Til Kúria is
„az EMVA 6.355.01.01 turisztikai tevékenységek ösztönzéséhez a LEADER Helyi Akciócsoportok közreműködésével 2013-ban nyújtandó támogatás keretében a Közös Kincs Oktatási Szolgáltató Közhasznú Nonprofit Kft. (4235 Biri, Fő út 50.) 34.495.898 Ft vissza nem térítendő támogatásban részesült.
A fejlesztés fő célja egy 30 férőhelyes ifjúsági szálláshely kialakítása, amelyben egész évben lehetőség nyílik a diákok, szervezett csoportok és egyéni látogatók (csereprogramban résztvevő diákok, képzésre érkezők) kulturált elszállásolására, illetve egyéb rendezvények megtartására.”
És ezek még csak a kis halak, az igazán nagyok az Orbán Ráhel-közeli Magyar Turisztikai Ügynökség körül bukkannak fel. Emlékezetes eset volt például, amikor a covid által sújtott szektor megsegítésére szánt pénzeket Balaton-környéki vállalkozók gyakorlatilag maguknak osztották ki.
Ezek többnyire a lopás klasszikus, tankönyvi esetei. A kastélyok ügye ennél egy fokkal bonyolultabb. A 2016-ban elindított Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogram keretében ugyanis nagyon-nagyon sok pénzből kastélyok és várak újultak meg országszerte. A történészek, műemlékvédelmi szakemberek bevonásával zajló munka hol jól, hol kevésbé jól sikerült, azt viszont mintha nem gondolták volna végig előzetesen, hogy mi lesz ezekkel, amikor levonul az utolsó munkagép.
Az értékmentés, a közös múlt megőrzése persze jól hangzik, de hogy ezekre az épületekre valójában kinek van szüksége és pénze, soha nem derült ki. Mintha az eredeti terv az lett volna, hogy „majd jönnek a turisták” – de ez nem ilyen egyszerű. A turisták – hazaiak és külföldiek egyaránt – eleve egészen más dolgok iránt érdeklődnek már, mint néhány évtizede. Ha a most felújított épületek igazán nagy dobások lennének, talán tényleg vonzanák a tömegeket, de sajnos a várak esetében többnyire a romos alapoktól újjáépített vadonatúj konstrukciókról van szó, a kastélyok esetében pedig európai mércével mérve se nem nagy, se nem régi, se nem különösebben látványos épületekről. Amiknek ráadásul a 20. század pusztításai során teljesen eltűnt a berendezése, és ezért például hologramokkal és egyéb vészmegoldásokkal kénytelenek azokat pótolni, hogy a látogatók ne csak a puszta falakat bámulják odabent.
A hiánypótló nemzeti konzultáció azt bizonyítja, h azért van még kidobni való ill egyes haverokat támogatni szándékozó pár milliárd.
Azt azonban végképp nem értem, h miért csak a Horda panaszkodik a háborús és szankciós inflációra, h miért csak nekünk kell hetente 3-szor újraindítani a gazdaságot?
Az viszont érdekelne, h miért vettek ki majd’ 300 milliárdot a rezsivédelmi alapból mikor felvitték a 6-7-szeresére a rendszerhasználati díjat pedig nem cserélték le és nem is újítottál fel a rendszert?