Több évvel ezelőtt történt meg velem, de oly mély hatást hatást gyakorolt rám, hogy képtelen vagyok elfelejteni és másokkal is szeretném megosztani azt, hogyan kötöttem barátságot egy vadon élő darázzsal. Történt egy szép nyári nap reggelén amikor felmentem a lépcsőházunk legfelső szintjére kávézni és dohányozni. A kopolit üveg felöl hatalmas zene-bona hallatszott, le- föl táncolt az üveg mentén egy darázs. Leultem a dohányzó asztalra és innen néztem a vad táncát. Egyszer csak kopp és leesett a párkányra Szegény pára mintha kimúlt volna úgy terült.el égbe meredő lábakkal. Gondoltam, felélesztem és adtam neki egy cseppet a kávéból. Ez segített rajta és feléledt tőle. Bárcsak ne tettem volna mert utána ismét vad táncba kezdett, otthagytam. Elindulván a lépcsőn lefelé azonban ösztön szerűen megfordultam és nyomban egy hatalmas sallert adtam a darázsnak aki hátba támadott. Hiába a segítség mégis ellenem fordult. Este újból felmentem néma csend és szegény pára a kiterülve az egyik lépcsőfokon fogadott. Mellé léptem és hagytam hogy a cipőmre felvánszorog jon. Mintha kérni akart volna tőlem valamit a hátsó lábára állt és a mellső lábait összedörzsölve zümmögött felém. Lassan, óvatosan levettem a cipőm hegyéről, feltettem az ablak párkányára és egy üveg kupakjában vizet valamint egy kiskanál cukrot vittem neki. Gyorsan habzsolásba kezdett, szinte belefúrta magát porcukor dombocskájába, de közben vizet is ivott. Másnap este csend fogadott é szétnézve ekkor vettem észre a vas lépcsőn ült csendben alig-alig pihegve. Nosza irány kajáért éppen dinnyét ettünk és egy kis darabkát vittem neki. azt a boldogságot, örömmámort gyorsan belefúrta magát. Gondoltam, hé ne olyan kapkodva hát ezért segítettem, hogy a mohóságodban nehogy hasmenést kapj és elpatkolj. Nosza otthon máris elújságoltam, új családtagunk van, hamarjában nevet adunk neki. A párommal rövid tanakodás után Zümi- zümi-nek kereszteltük el.. Másnap reggel ismét csend fogadott az én Zümi-zümi- kém csendben honolt. Egyszer csak hopp, vad szárnyalásba kezdett a dinnye helye és a vizes kupak között röpködött. Többször is megfordult mire észbe kaptam, ennek az apró állatnak mekkora hatalmas esze van, így jelzi ha éhes és ezért repked a két hely között ahol már korábban adtam neki eledelt. Hamarjában pótoltam a hiányosságot. A következő reggel újból csend fogadott. Egyszer csak éreztem, rossz bizsergés fogott el mert éppen a vállamon ült az én Zümi zümi- kém. Féltem tőle mivel allergiás vagyok a darázscsípésre nem akartam szuri legyen a vége. De más volt a helyzet addig ült egy helyben amíg le nem nyugodtam, újból rágyújtottam. Egyszer csak megindult úgy mászkált büszként rajtam, mint egy kiskatona. Kezemen, lábamon az arcomon sétált mintha egy szobor lennék. Közben a magasra is felröppent mintha glóriákat rajzolt volna a fejem fölé úgy örvendezett. Micsoda megkönnyebbülés és így mulattunk tovább napjai nkat, én kaját vittem ö pedig szórakoztatott.. Tanulságos eset, nagyúr az éhség képes mindenkit megváltoztatni akár ember,- állat vagy bogár legyen.Teltek-múltak a napok, talán egy hét is eltelt amikor hirtelenjében eltűnt. Napokig hiába vártam, hiányzott, de később újból megjelent. Furcsa lett, olyan búgó hangon zümmögött amit még soha nem hallottam. Búcsúzik? Gondoltam, de olyan szomorú búgó hangot adott ki magából, megkönnyeztem az apró állatot. Hát így ér véget a barátság, de gyorsan elhessegettem ezt a gondolatot. Másnap reggel óriási zaj fogadott, így nem lehet nyugodtan kávézni ezért visszafordultam. Két óriás méretű darázs táncolt az üveg mentén, -hát honnan kerülhetnek ide ezek a migránsok?, tettem fel magamban a kérdést-de egyszer csak hopp valami rászállt a vállamra. Hát előkerült, megvan az én Zümi zümi- kém, az ajtóig kísért, mintha óvott volna ne legyen bántódásom. Ó az én hősöm, a nagy megmentőm, bátor cselekedet volt -elmélkedtem magamban-.A következő nap ismét szomorúan telt el, Ő halkan zümmögött ismét glóriákat rajzolt a fejem fölé és közben meg-megpihent rajtam, de egyszer csak huss kirepült az ablakon, végleg eltávozott. Azóta is hiányolom társaságát, örömteli pillanatokat szerzett nekem, szeretettel emlékezek rá.
Miklós Kanyog <kanyog.miklos@gmail.com>