Sinuar sem sír. A jobb kézfeje nélkül, görbe háttal ül a fotelban, a karfán vértócsa, minden szürke és poros, Sinuar, a szétlőtt ház, a vér. Hersh Goldberg-Polin, a huszonhárom éves gázai túsz tizenegy hónapot élt a gázai alagútrendszerben a jobb kézfeje nélkül, amit október hetedikén veszített el. Sinuarnak talán ha tizenegy perc adatott csonka karral, éppen elég idő, hogy megértse, itt a vége. Belenéz a drón kamerájába, szemez a halállal, bal kezében bot, a drón felé hajítja. Nézem Sinuart és ő néz engem, aki már akkor tudta, hogy ez már a halál, én csak két nappal később, amikor a videót nézem. Kire emlékeztet ez a roncs, aki a fotelban ülve, bénán is forgatja a világot? Megvan, az apukám az, a lebénult apám, aki bár már nem tudott felállni a foteljából, öregen és bénán is annyi erőt sugárzott a lénye, amennyi nekünk, csökött utódjainak soha nem is volt. A tank lövése vet véget a drámának, amiről szombat estére kapunk videót ajándékba a Cahaltól, köszönjük szépen. Életben leszek-e még, amikor vége a drámának, vagy Horatius jön és engem is eltemet?