A Szinva Tisza Sziget Miskolc is megemlékezett

A ország számos szigetével egy időpontban a Szinva Tisza Sziget Miskolc is megemlékezett október 22-én az ’56-os szabadságharcról és forradalomról. A miskolci szigetek képviselői a Hősök terén gyűltek össze és az ünnepi beszédek után megkoszorúzták az emlékművet. A szigetünkből Deres Istvánné nyitotta meg a megemlékezést és Béres Gábor megyei koordinátor és kapcsolattartó mondott beszédet. Képviseltették magukat az Avas, a Centrum és az Acélszív Tisza Szigetek is. „Október 22-én Miskolcon az egyetemisták 11 pontban fogalmazták meg követeléseiket, amelyek a szovjet csapatok kivonását, a többpárti választások bevezetését és a szólásszabadság biztosítását követelték. A következő napokban a városban több ezer ember vonult az utcákra, hogy támogassák ezeket a követeléseket.

Október 25-én és 26-án a Búza téren és az Egyetemvárosban zajló tüntetések során a miskolciak megmutatták, hogy nem félnek kiállni az igazságért és a szabadságért. Az összecsapások során számos civil, köztük gyermek is áldozatul esett a rendőr sortűznek, több hatósági személyt pedig meglincseltek. Megalakult a nemzetőrség, amely a rend fenntartására törekedett.

A miskolci diákok közül többen Budapestre is elutaztak, hogy támogassák az ottani harcokat. Bár sokukat visszafordították és néhányukat letartóztatták, ez is mutatja a forradalom iránti elkötelezettségüket és bátorságukat.

November 4-én, amikor a szovjet csapatok megkezdték a forradalom leverését, Miskolcon is folytatódtak a harcok. Az Egyetemvárosban két hallgató vesztette életét, ennek ellenére a város lakói továbbra is kitartottak a szabadság eszméje mellett.

Ma, amikor megemlékezünk ezekről az eseményekről, fontos, hogy ne csak a múlt hőseire gondoljunk, hanem arra is, hogy mit tanulhatunk tőlük. Az 1956-os forradalom azt üzeni nekünk, hogy mindig ki kell állnunk az igazságért, a szabadságért és a demokráciáért, bármilyen nehézségekkel is nézünk szembe.

Emlékezzünk együtt a hősökre, és vigyük tovább az ő szellemiségüket a jövő generációi számára!” „És a világ beszél csodáról,

Papok papolnak bátorságról.

Az államférfi parentálja,

Megáldja a szentséges pápa.

És minden rendű népek, rendek

Kérdik, hogy ez mivégre kellett.

Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?

Mért nem várta csendben a végét?

Miért, hogy meghasadt az égbolt,

Mert egy nép azt mondta: „Elég volt.”