Decemberben Kalmazoo címen komédiázik a Hernádi-Kern páros a Művészetek Házában.
Figyelem! Az alábbi, a cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem az eszakhirnok.com nézeteit tükrözik. Mi a hírt/eseményt közöljük, a kommenteket nem tudjuk befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.
Ezek is azt játsszák mindig most éppen kommunista színben, hogy meghalnak, mint ördöglények. Közben nemi gyalázást hajtanak végre emberi testek eldeformálásával, mint Jáksó állával, amin jól szórakozott az ország, mint Staller Ilonán és még mindig tart…
A művész úrnak legyen bekészítve friss péksütemény, különben Gáti doktor fenékbe billenti. 🙂
Jön Jucus?
„A baloldali színésznő ezúttal is bizonyította, hogy nem kedveli a konzervatív kormányt, kőkeményen beleszállt Orbán Viktorba és a kormányába:
„[…] Volt egy nagy tanulság, mióta itt »rendszerváltás« volt. […] Ennek valami értelme kell hogy legyen, de nem idevonatkozóan. Én abban hiszek, hogy Európát tekintve van értelme annak, hogy ez itt velünk történik. Az, hogy ez itt így van, az például Európának megmutatta, hogy mi az, amiben lépnie kell. Rossz, savanyú kovász. Sz…r benne lenni. […]”
Ezek szerint Hernádi művésznő is csak európai megoldásban, külföldi segítségben bízik, ha a kormány elmozdítására gondol. Jól látja a helyzetet, pontosan érzi, tudja, hogy ez az ellenzék nem ér egy lyukas garast sem. Zsinórban a negyedik választáson szenvedtek kétharmados vereséget, ami nem véletlen. Azonban a beszélgetésnek volt egy másik része is, ahol bizonyította, hogy csodák csodájára megvilágosodott, ha akaratlanul is, de rátapintott arra, hogy miért veszíti el sorozatban a választásokat csúfosan az ellenzék.
A következőket mondta a Partizánban:
„[…] Én SZDSZ-szavazó voltam. Nem az győzött. (Az 1990-es választásra utalt Hernádi – a szerk.) Nem tudtam elképzelni, hogy ki szavazott az MDF-re. Ki? Hát nem ismerek egyet sem. Rájöttem, hogy mi egy burokban élünk.”
Ez a helyzet.
A baloldali pártok mindig csak a saját Facebook-lájkjaikat számolgatják ahelyett, hogy valóban kimennének az emberek közé és a valós problémákkal foglalkoznának. A látszatszmájlik ugyanis nem öltenek testet szavazatokban. Virtuális térben, valóban burokban él a baloldal a szavazóival együtt. Ezért gondolják azt, hogy Magyarországon minden rossz, és csodálkoznak azon, hogy a választásokon rendre alulmaradnak.
– Hernádi Judit ezt a helyzetet nagyon jól látta meg, nagyon jól érzett rá, de hiába mondja ezt el, ha közben ő maga is rendre beleszáll a miniszterelnökbe, és rossz, savanyú kovásznak aposztrofálja azt, hogy bizony a nép jóvoltából a neki nem tetsző politikai oldal van hatalmon – gondolta magában Felhévizy, és miután visszatette Hernádi kislemezét a helyére, leült a kedvenc foteljába, és elindította az héten vásárolt Kopaszkutya-lemezt a vadonatúj, csillogó, lakkfekete lemezjátszóján.”