A NYUSZET ÁLLÁSFOGLALÁSA
A NYUGDÍJRENDSZER AKTUÁLIS KÉRDÉSEIRŐL
A Nyugdíjas Szervezetek Egyeztető Tanácsa (NYUSZET) nagy reményekkel várta
a nyugdíjrendszer felülvizsgálatára irányuló munkálatokat, amelynek kereteit a
kormány és az Európai Unió által aláírt magyar „Helyreállítási és
Ellenállóképességi Terv” tartalmazta. Értetlenül álltunk az előtt, hogy a 2023.
december 31-i határidőre ígért, külföldi szakértők által készített elemzést nem
ismerhettük meg, így az ez év I. félévre tervezett társadalmi vitára sem
kerülhetett sor. A nemrégiben végül nyilvánosságra került tanulmány, amelyet
az OECD szakértői készítettek, azonban komoly csalódást okozott. A tanulmány
csupán a finanszírozhatóság hosszú távú szempontjait vizsgálja, a jelenlegi
problémákkal csak egyoldalúan és érintőlegesen foglalkozik. Amíg tehát
egyetértünk a kormány, illetve a Pénzügyminisztérium álláspontjával, mely
szerint a tanulmánytól elhatárolódnak, és az nem képezi semmilyen
kormányzati terv alapját, viszont számos problémát látunk, amiért
szükségesnek tartjuk, hogy a Pénzügyminisztérium és a NYUSZET között átfogó
konzultációk kezdődjenek a nyugdíjrendszer aktuális problémáiról.
Mire gondolunk?
1. A kormány csak a nyugdíjak reálértékének megőrzését vállalta.
Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a havonta kézbesített nyugdíj reálértéke
a nyugdíjba vonulás után élethossziglan nem emelkedik, a kormányzat
csupán a nyugdíjba vonuláskori életszínvonal fenntartását garantálja,
amely különösen a régi nyugdíjaknál okoz jelentős elmaradást. A
gazdasági fejlődés eredményeiből azonban a nyugdíjasok évek hosszú
során nem részesülnek. Reálértékben egyáltalán nem emelik a
nyugdíjakat, a kormány szándéka szerint csupán a bekövetkezett inflációs
veszteséget kompenzálják.
Ezen nem változtat az esetlegesen kapott nyugdíjprémium, ami nincs
minden évben (csak legalább 3,5%-os GDP-növekedés esetén jár),
ráadásul a havonta kapott nyugdíjba nem épül be. Ugyanez mondható el
a 13. havi nyugdíj juttatásról is, ami csupán a bevezetés két évében
jelentett többletet a nyugdíjasoknak az előző évhez képest, miközben ez
sem befolyásolja a havi nyugdíj mértékét. Nem fogadható el az az érvelés
sem, hogy a KSH adatai szerint a nyugdíjak reálértéke növekszik. A KSH
ugyanis nem a havi nyugdíjak, hanem a nyugdíjkiadások egy főre jutó
reálértékét vizsgálja, és a jelenlegi mechanizmus mellett a reálérték-
növekedés csupán abból adódik, hogy a nyugdíjasok egy, viszonylag
alacsony nyugdíjjal rendelkező része meghal, másfelől viszont az újonnan
belépők magasabb kezdőnyugdíjjal kezdik meg idős éveiket. Mindazok a
nyugdíjasok, akik túlélik az évet, csupán a reálérték megőrzésében
részesülnek. Ugyancsak nincs jelentősége hosszabb távon annak a
ténynek, hogy az inflációs előrejelzések egyes években a nyugdíjasok
kárára (amikor alábecsülik a várható inflációt), máskor a nyugdíjasok
előnyére (amikor felülbecsülik a várható inflációt) tévednek, miközben az
utólagos korrekció hiányzik a rendszerből.
A csupán inflációkövető nyugdíjemelési rendszer tehát évről-évre
növekvő feszültségeket generál.
a) Egyfelől folyamatosan nő az olló az aktívak és a nyugdíjasok között,
hiszen a reálkeresetek általában emelkednek, a nyugdíjak reálértéke
viszont stagnálásra van ítélve. Ezt a KSH adatai is megmutatják, hiszen
2010-ben az egy ellátottra jutó nyugdíjak, ellátások, járadékok és
egyéb járandóságok átlagos értéke elérte a nettó átlagkereset 65,1%-
át; ma már ez az érték csupán 57,3%. De a nyugdíjkiadások
visszafogását mutatja az az adat is, hogy amíg 2011-ben a
nyugdíjkiadások a GDP 11.1%-át tették ki, addig 2023-ra ez az arány
8,4%-ra csökkent.
b) Folyamatosan differenciálódnak a nyugdíjak a nyugdíjasok közötti is,
attól függően, hogy melyik évben vonultak nyugdíjba. Minél
régebben ment valaki nyugdíjba, relatíve annál nagyobb veszteség
érte, hiszen az ő nyugdíjának reálértéke nem növekedett, miközben a
később nyugdíjba vonulók induló nyugdíját a bekövetkezett
reálkereset-emelkedés megnövelte.
Fenti érvek alapján a jelenlegi, csupán inflációkövető
nyugdíjrendszer fenntartását elfogadhatatlannak tartjuk,
erőteljesen javasoljuk valamilyen formában a nyugdíjak vegyes
indexálási rendszerének visszaállítását.
2) Évről évre növekszik a szegénységi küszöböt el sem elérő nyugdíjasok
száma.
A szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek
aránya a 65 éves és idősebb népességben 2022-ben 20,7% volt.
A relatív jövedelmi szegénységi arány a 65 éves és idősebbek körében
2010-ben 4,9% míg 2022-ben 14,5% volt.
A súlyos anyagi és szociális deprivációban élők aránya a 65 éves és
idősebb népességben 2022-ben 9,5% volt.
Megfelelő szakmai előkészítés után ezért szükséges az alacsony, illetve
a régebben nyugdíjba vonultak javadalmazásának emelése!
A két legfontosabb feladat mellett foglalkozni kellene még:
a) A nyugdíjkorhatár emelésére jelenleg nincs szükség, azonban a
rugalmas nyugdíjba vonulás szabályait ki kellene dolgozni.
b) A nyugdíjjárulék-plafon visszaállításával, valamint a degresszió
megfelelő beállításával a magas jövedelműeket arra kellene
ösztönözni, hogy megtakarításaik egy részét önkéntes
nyugdíjpénztárakban helyezzék el. Ehhez persze rendszeresen
indexálni kellene az SZJA-rendszer által elismert, egyesítve 280
ezer Ft-os határt. Szorgalmazni kellene a foglalkoztatói
nyugdíjtámogatási rendszerek elterjesztését is!
Természetesen ezeken kívül a nyugdíjrendszer más elemeiről is
érdemes eszmét cserélni.
Mindezek alapján a NYUSZET kezdeményezi, hogy mielőbb kezdődjenek
tárgyalások a PM és a NYUSZET között a nyugdíjrendszert érintő fontos
kérdésekről.
Budapest, 2024. október 25.
Papp Katalin, NYUSZET soros elnök