Annak ellenére, hogy az orosz propagandagépezet már jó ideje óriási erőfeszítéseket tesz az orosz társadalom Nyugattal való szembefordítására, az eredmény egyelőre meglehetősen ellentmondásos. Hiába győzködik az oroszokat arról, hogy nincs helyük Európában, az orosz nem is európai nemzet, és ha az orosz történelemnek voltak is nyugatos korszakai, amikor számos újítást, intézményt és eljárást vettek át, ahogyan számos nyugati eszmét is, ennek a korszaknak egyszer és mindenkorra vége. Ez a gondolat nemcsak a napi sajtóban köszön rendszeresen vissza, de egy ideje egykor tekintélyes folyóiratok lapjain is, amikor az orosz nyugatosság alkonyáról értekezzenek. Ugyan szinte más sem hallani, mint hogy a „kollektív Nyugat” Oroszország megsemmisítésére tör, és nem lankadva azon töri a fejét, hogy miként darabolhatná fel az országot, így jutva hozzá természeti kincseihez, annak a közvélemény-kutatásnak az eredményei, amit a Fond Obscsesztvennoje Mnyenyije (FOM) a közelmúltban tett közzé, azt mutatják, hogy az évek óta tartó kampány csak részben járt sikerrel. A mérési adatok annál is inkább elgondolkodtatók, mert a FOM a Kreml szoros felügyelete alatt végzi kutatásait.
A fenébe! Akkor a német bankárok feleslegesen küldték a cári Oroszország hátországába a szifiliszes
Lenint a két feleségével.
„Vlagyimir Putyin orosz elnök hétfő esti történelmi eszmefuttatásában kitért arra, hogy 2000-ben eljátszadozott a gondolattal: mi lenne, ha Oroszország a NATO tagja lenne?
Elmesélt egy személyes élményt elnöksége első évéből, 2000-ből. „Bill Cintont kérdeztem, hogy viszonyul Amerika ahhoz, hogy Oroszország legyen a NATO tagja? Visszafogott választ kaptam. Minek csinálnak belőlünk ellenséget? Egyszerűen nem kell a nyugatnak egy olyan nagy önálló ország, mint Oroszország.”
TELEX
És mindez miért is? Hogy egy vénember még abban a pár évben, ami van neki, uralkodhasson?
Pár sortűz meg egy kis gulág és rögtön hinni fognak Oroszország anyácskában, még nálunk is.