A kihűlés – hipotermia – miatti halál az egyik legértelmetlenebb, és legfájdalmasabb ok, ami miatt emberek életüket vesztik.
Értelmetlen, mert megelőzhető lenne. Odafigyeléssel, szisztematikus segítséggel, emberi hozzáállással, rendszerszintű akarattal. Ez utóbbi – ahogy azt hosszú évek óta tapasztaljuk – mindennél jobban hiányzik.
Sokan, sokszor hívták már fel a figyelmet a kihűlés miatti halál embertelenségére ( legutóbb épp tavaly karácsonykor).
A kihűlés azonban gyakorlatilag láthatatlan halál, a legtöbben a mai napig saját, fűtetlen otthonaikban vesztik életüket. Időről időre azonban a hivatalos statisztikák képesek rámutatni arra, ami a legtöbbször rejtve marad.
Most Tordai Bence független országgyűlési politikus kérte ki a vonatkozó adatokat. Ezek alapján:
- 2023-ban összesen 247 ember vesztette életét igen nagy hideg miatt.
- Közülük 149-en ráadásul otthonukban, és mindössze 43-an közterületen.
Tavaly egyébként túlságosan nagy hőség miatt összesen 10 ember halt meg Magyarországon.
Tordai posztja alább olvasható:
Ennél viszont beszédesebb az a statisztika, amit szintén a politikus tett közzé: Ausztriában tavaly összesen 35-en haltak meg hipotermia következtében (bár ott hidegebb volt, mint nálunk), 2014 és 2023 közt pedig összesen 230 kihűléses halált regisztráltak az osztrák hatóságok.
Mi a hipotermia?
Az emberi szervezet normális hőmérséklete 36 és 37 °C között van. Ha a testhőmérséklet tartósan ennél alacsonyabb, bekövetkezik a hipotermia, vagyis a kihűlés. És bár azt gondolnánk, hogy ez csak extrém hidegben lehetséges, elég hozzá az is, ha valaki hosszú ideig tartózkodik fűtetlen lakásban. 1-2 fokos hőveszteségnél már izomremegés, reszketés áll be, megemelkedik a vérnyomás, gyorsul a légzés. Amennyiben ez az állapot tartósan fennáll, a szervezet hőszabályozása kimerül, a testhőmérséklet folyamatosan csökkenni kezd, bágyadtság, álmosság vesz erőt az emberen. Csökken a vérnyomás, szívritmuszavar lép fel, majd eszméletvesztés következik. Ha a test hőmérséklete 27-28 fok közé csökken, megbénul a keringési rendszer, és beáll a halál. A kihűlés főként a gyermekeket, az időseket és a betegeket veszélyezteti.
Legjellemzőbb tünetei: libabőr, didergés, sápadt bőr, zavart beszéd, fáradékonyság, eszméletvesztés.
Jó, ha tudjuk: a legveszélyesebb időszak mindig a hideg kezdete, amikor a szervezet még nincs felkészülve arra, hogy tartósan csökken a hőmérséklet, és a tél vége, amikor melegszik már az idő, a legyengült szervezet azonban addigra elfárad a hosszú küzdelemben.
Kiket érint?
Egy korábbi tanulmány szerint a férfiak körében gyakoribb a kihűlés, és leginkább a nyolcvan év felettiek tartoznak a veszélyeztetett korcsoportba. Jellemzően az alacsony iskolai végzettségűek és a kistelepülésen élők körében gyakori a kihűlés (500 főnél kisebb településeken majdnem háromszor akkora valószínűséggel hűl ki egy ember, mint egy nagyobb, 5-10 ezer fős településen). A legkiszolgáltatottabb helyzetben az egyedül élők vannak.A statisztikákból kiderül, hogy a kihűlés következtében meghaltak többnyire magányosan, kapcsolatok nélkül élnek.
És ahogy az a fenti statisztikákból is látszódik: a sztereotípiákkal ellentétben a legtöbben nem az utcákon, hanem saját, fűtetlen otthonaikban vesztik életüket.
Mivel mostantól tartósan alacsony lesz a hőmérséklet, egyes helyeken hajnalonként már fagyni is fog, fokozottan figyeljünk embertársainkra, a fentebb említett cikkemben (beteszem ide még egyszer) hosszabban is írtam arról, hogyan tudunk segíteni.
Fel a fejjel Miskolc!
bolsi blöff
Magyarország jobban teljesít! Igaz, fideszfattyú?
Igen. Görögországtól jobban
Ott volt államcsőd
itt nem volt államcsőd
De még lehet! Legalábbis igen közel állunk hozzá!
Aki könnyeket hullajt azt miért nem ad menedéket a hajléktalanoknak!?
mert bolsik.
csak uszítani tudnak
megmondta Kohn eftás is
„Egy napon meglátogatta Kun Bélát, annak Visegrádi utcai lakásán, akivel egykor egy szobában dolgoztak a Budapesti Naplónál. Kun felvázolta neki propagandaízű szavakkal az akkori politikai helyzet komolyságát, valamint az elkövetkezendő kíméletlen harcot is ecsetelte. Amikor Kosztolányi megkérdezte tőle, hogy mi lesz vele és az írókkal, Kun azt felelte: „Reád semmi szükség a proletárállamban. Versek nem kellenek. Majd tanulsz valami mesterséget. Ha okoskodsz, ki fogunk végezni.”
Íróként a politikamentességre törekedett, igyekezett távol tartani magát mind a jobb-, mind a baloldaltól, ennek ellenére egy-egy megnyilvánulásáért mindkét oldalról támadások érték. Több más írótársával együtt idegenkedve fogadta a Tanácsköztársaságot, a proletárdiktatúra intézkedései miatt ő is elveszítette egzisztenciáját, és eleve nem értett egyet a bolsevizmus ideológiájával sem. A kommün bukása után, 1919–21 között az Új Nemzedék című szélsőjobboldali lapnál helyezkedett el; egyik szerkesztője és szerzője volt a lap Pardon rovatának, amelynek cikkei élesen támadták a Tanácsköztársaságot és annak vezetőit, gyakran antiszemita és fajvédő megnyilvánulásokkal fűszerezve reagáltak a napi jelenségekre, valamint tiltakoztak a trianoni békediktátum ellen, ezáltal irredenta álláspontot is képviseltek. A lap Horthy Miklós egyik befolyásos emberének, Bangha Béla páternek az érdekszférájába tartozott, s ő tartotta fontosnak egy olyan írói nagyság foglalkoztatását, mint Kosztolányi. A Pardon-cikkek mindegyike névtelenül jelent meg, emiatt nehéz kideríteni, melyik származott Kosztolányitól, mivel többen is írták őket, köztük Kádár Lehel és Lendvai István. Bár Kosztolányi a nemzeti szocializmusnak csak a kezdetét érte meg, egyértelműen elítélte annak ideológiáját.”
Már megint magadra hagytak az ápolók a számítógép mellett?